- Tud már örülni a negyedik helynek?
- Természetesen, már a bronzmeccs lefújásakor boldog voltam. Óriási sikert ért el a csapat, lépten-nyomon hallom, hogy az olimpiai bajnokok mellett a kézilabdacsapat eredményére a legbüszkébbek az emberek, és ez nagyon jól esik nekem, nekünk, mindenkinek, aki a magyar kézilabdázásban él. Londonba kijutni is hatalmas tett volt a csapattól, és a sorsolás ismeretében senki nem lehetett benne biztos, hogy továbbjut a válogatott a csoportjából. Ehhez képest most azon gondolkozunk, hogy mi történt volna, ha a svédek elleni elődöntőben egy kicsit pihentebb a csapat. Ha más sportágban dolgoznék, most azt mondanám: irigylem a kézisek problémáit.

- Milyen volt csapatvezetőként, belülről megélni ezt a bő két hetet?
- Nagy felelősség, óriási élmény, no és persze örök élmény. A pályán lévő játékosok, a szakmai, valamint az egészségügyi stáb ebben a csapatban tudja a dolgát, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy világszínvonalúan dolgozik, így a válogatott mindenkori csapatvezetőjének is mindent meg kell tennie, hogy minden jól működjön. Remélem, a srácok is úgy érzik, hogy tudtam segíteni.   

- Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
- Az egész két hétre, a maga küzdelmeivel együtt, a meccsek alatti feszültségekkel, drukkolással, a közösen megélt örömökre és a bánatra is. Ha egy momentumot kell kiemelnem, akkor természetesen arra a tizenkét másodpercre, ami Fazekas Nándi védésével kezdődött az Izland elleni negyeddöntő rendes játékidejének végén 59:46-nál, és Lékai Máté góljával végződött 59:58-nál. Valahogy ekkor éreztem, hogy lélektanilag fölénybe kerültünk, és ezt a meccset csak mi nyerhetjük meg.

- Mit felejtene el a legszívesebben?
- Talán a spanyolok elleni meccset, vagy éppen néhány bosszantó bírói tévedést, de a mi londoni poharunk szerencsére szinte csordultig tele van.

- Az olimpia végére érezhetően nőtt a magyar csapat respektje?
- Igen, bár már az Izland elleni negyeddöntőt megelőzően több IHF-vezető hangsúlyozta, hogy eddig mi játszottuk a torna két legjobb mérkőzését, Dánia és Szerbia ellen. Ezt követte az a felejthetetlen találkozó a legjobb négy közé jutásért. Eddig sem nézték le a magyar kézilabdát, és a sportág egyik vezető országaként kezeltek minket, nyilván egy olimpiai elődöntős szereplés ezt csak fokozza. Éppen az Izland elleni találkozó másnapján döntött a Nemzetközi Kézilabda Szövetség a 2013-as férfi ifjúsági világbajnokság helyszínéről. Természetesen nagyon készültünk, hogy meggyőzzük a vezetőséget, és jól sikerült a prezentációnk, de csapat előző napi győzelmének „lobbiereje” sem volt elhanyagolható.

- Szűk fél év múlva Spanyolországban világbajnokságon szerepel a férfiválogatott. Mi kell ahhoz, hogy tartósan a világ élvonalában tudjon maradni?
- Munka, bizalom, önbizalom, szerencse, no és az, hogy ez a társaság együtt maradjon. A szerencsét illetően nem tudom, mit hoz a világbajnokság, de minden mással kapcsolatban tudom, hogy nem lesz gond. A csapat októberben találkozik újra, a lettek és a szlovákok elleni Eb-selejtezők alkalmával, majd decembertől már a vb-re készül. A bizalom és az önbizalom kérdését illetően nem hiszem, hogy az olimpia után bármi problémája lenne az együttesnek, miként abban nagyon bízom, hogy az a bő keret, amely az olimpiai felkészülésnek nekivágott, ott lesz a magyar válogatottban, és szorgalmasan, sérülésmentesen készülve hangol a világbajnokságra.

- Az olimpia minden sportág számára ünnep, most azonban következnek a szürke hétköznapok. Melyek az elkövetkező fél év legfontosabb feladatai?
- Szürkének nem nevezném a következő hónapokat, hiszen kezdődik a bajnokság, indulnak az európai kupaküzdelmek, említettem a férfiak Eb-selejtezőit, a nők pedig Szerbiában Európa-bajnokságon szerepelnek az év végén. Látom, tudom, milyen sűrű és megterhelő egy ilyen szezon a férfi válogatott tagjainak, hiszen tavaly ősz óta nem volt megállásuk, szurkolóként azonban azt mondhatom, igencsak el vagyunk kényeztetve, hiszen a klubküzdelmek mellett a férfiválogatott 2012-ben közel harminc meccset játszik, a nőknél ez a szám reményeim szerint egy jó Eb-szerepléssel húsz fölé emelkedik. Nekünk most az a feladatunk, hogy biztosítsuk a válogatott csapatok további sikeres szereplését, és ha lehet, még több eszközzel segítsük a játékosok és a szakemberek világszínvonalú munkáját, amihez jó alapot ad a remek olimpiai szereplés. Emellett utánpótlás-programunkat is folytatjuk, egyszóval: a szürke hétköznapok is dolgosak. Augusztus 17-én, pénteken a női ifjúsági válogatott pedig már pályára lép a montenegrói világbajnokságon. A kézilabdában nem lehet unatkozni, és ez egy olyan játék, amit nem lehet megunni sem!

Forrás: kezi.hu