David Lynn először játszott Amerikában, de biztosan visszatér majd sikereinek helyszínére. A játékos karrierjében ugyanis mindenképpen sikerről beszélhetünk, hiszen nagyon jól menetelt az év utolsó major tornáján, az utolsó napon pedig végig koncentráltan teljesített. Érezte, hogy jól megy a játék, de hátránya ezúttal túl nagyra nőtt.

David, gratulálok ehhez a remek utolsó körhöz. Hogyan élted meg ezt a napot? Mesélj egy kicsit az erős finisedről karriered első PGA Championship tornáján.

Ugyanolyan volt a mai nap, mint a tegnapi. Jól érzetem magam a range-en. Egész héten ment a játék. Ismét jól mentek az ütések a range-en, és meglepően biztos lábakon álltam. Jól kezdtem, a második szakasznál sikerült birdiet ütnöm, ami igazi lökést adott. A következő birdie a hetes szakasznál érkezett, ahol egy 4-es vassal céloztam meg a zászlót, átfutottam a greenre, és begurítottam a labdát. A tizenegyes szakasznál is jött egy birdie, de ezután két bogeyt is beütöttem, de a tizenhármasnál ismét menteni tudtam.

A tizenötösnél kihagytam egy nagy lehetőséget, de ezután sorban érkezett még két birdie. Tudod, a végén kicsit csalódott voltam, jó néhány puttot rontottam el az utolsó négy szakasznál, de most itt ülök, és azon tűnődöm, hogy életem első PGA Championship versenyén másodikként végeztem, és ezzel valóban elégedett lehetek.

Ezzel a végjátékkal kvalifikáltad magad a Mastersre. Megfordult ez a lehetőség a fejedben a vége felé?

Tudtam, hogy néhány top 10-es helyezés eljuttathat a versenyre, és valaki azt mondta még korábban, hogy ha itt jól szerepelek majd, akkor a következő évre is kvalifikálom majd magam. De, hogy őszinte legyek, azon járt az eszem, hogy kimenjek a pályára és csak játsszak, de nem tudtam mindent kontroll alatt tartani. Olyan jól kellett játszanom, amennyire csak tudok. A nap végén adtam egy interjút a Sky-nak, és akkor mondták, hogy sikerült kvalifikálni magam a Mastersre, ami egy valóra vált álom számomra.

Milyen célt tűztél ki magad elé erre a hétre? Volt valamilyen konkrét pozíció, amit el akartál érni?

Nos, hogy őszinte legyek, otthon nagyon jó érzéseim voltak a tornával kapcsolatban. A French Openen nagyon jól teljesítettem néhány héttel ezelőtt, és úgy éreztem, hogy a játékom fordulóponthoz érkezett. Gyakoroltam. Három hetet kivettem, és két hétig távol tartottam magam a golf kluboktól, és múlt héten ismét ütőt ragadtam és elkezdtem gyakorolni. A gyakorlás nagyon jól esett. Aztán, eljött ez a hét, és a gyakorlás nagyon jól ment. Többről volt szó, mint reményről, hiszen tudtam, hogy megy a játék. Néhányszor azért meggyűlt a bajom a balra-, illetve jobbra tartó tee shotoknál, de a fairwayeken jól teljesítettem, ami önbizalmat adott.

Amikor az élen álló ekkora előnyre tett szert, még akkor is, amikor a hátsó szakaszoknál jó néhány esélyt adtál magadnak, volt olyan, hogy azt gondoltad, hogy megcsípheted az első helyet, vagy inkább megpróbáltál tisztességgel helyt állni?

Igen, láttam Roryt a tizenegyes szakasznál, és azt gondoltam, hogy innen már megcsinálja. Megpróbáltam a legjobb pozíciót megcsípni, amit csak lehetett, és jó ütéseket véghez vinni, és az utolsó szakaszoknál is lehetőségeket adni magamnak. Örülök, hogy ezeket mind meg tudtam csinálni.