Tegnap nagy kánikulában véget ért az idei Monarchia Kupa. A nettó csapatunknak az utolsó nap rosszabbul ment a szlovéniai versenyen, a bruttó csapat viszont pont tegnap szedte össze magát.

Az utolsó napra még az élen forduló nettó csapatunkat csütörtökön már nem csak mi tartottuk esélyesnek, hanem ellenfeleik is. Sajnos ez a nyomás agyon is nyomta játékosainkat. Az utolsó napon mindenkinek megremegett itt-ott a keze, de talán Dr. Takács Jánosnak a legjobban.  Viszont sajnos a végjátékban Jakobi László és Juhász Sándor sem tudta hozni előző napi formáját, hiszen ők vitték két napon keresztül hátukon a nettó csapatot, így az előző napi húzóembereink nem tudták megtartani a csapat előnyét.

Viszont így is mindenképpen dicsérni kell például az első válogatottságán túl esett Gulyást, aki mindhárom napon teljes lélekkel próbált megfelelni az elvárásoknak, sőt…

Gulyás mellett Steinhakker szintén, mint beugró joli joker tett hozzá a csapat játékához.

Füzesihez sajnos a harmadik napon Zsiga bácsi beállt caddyzni, és mint tudjuk, ha valaki mellé Senk Zsiga odaáll, abból nem sülhet ki semmi jó.

Juhásznak pedig még az előző napon el is tört a drivere, ami szintén nem jött jól. Végül nettóban a 2-3 helyen végeztünk megosztva a csehekkel. Sajnáljuk, hogy nem sikerült elhappolni a győzelmet a horvátok elől, pedig az esélyünk megvolt, de ezúttal az esély csak esély maradt. De ott voltunk, és nem vallottunk szégyent.

A bruttó csapat szereplése gyakorlatilag pont a nettó ellentéte volt. Az első kétnapi rosszabb játék után a harmadik napra összeállt a csapat, és mindenki elővette legjobb ütéseit. Talán itt lenne a legfontosabb megjegyezni, hogy a csapatépítés nem csak pénzről, és ráérésről szól.

A játékosoknak évközben nem csak versenyeken kellene találkozniuk, hanem azokon kívül is kellene párosozniuk, hogy összeszokjanak, és látni lehessen, hogy kik tudnak a legjobban egymáshoz alkalmazkodni, és egymásnak segíteni. A golf lehetőséget ad ilyen játékokra (pld.: Texas).

Az első két nap után utolsó helyen álló bruttó csapat a harmadik nap talán azért is játszott jobban, mert mindenkinek csak magára kellett figyelnie, és tudták, hogy akkor csak saját magukra számíthatnak. Az előző este a játékosok össze is dugták fejüket, és mind arról fogadkoztak, hogy bizony nem fognak utolsóként eljönni a bajnokságról, hiszen például Cerweny, Szabó, vagy Kovács István személyében tényleg bajnokokkal álltunk fel.

Igenis meg kell tanulni a csapatversenyekre kiválasztani az összeillő játékosokat, de ha az utolsó napon egy kis szerencséje lett volna a bruttó csapatnak, és mindenki mind a három nap végig tudta volna hozni a játékát, még az első hely is elérhető lett volna. Bár ne legyünk telhetetlenek!

A játékosok közül Cerweny Arnold nagyot alkotott a maga 77-es ütésével, amivel egyébként saját rekordját is megdöntötte a bledi pályán. Kovács Titusz mellette 81-et, Koplány Tibor pedig 84-et ütött. Ők hárman játszották a legjobbat, de Szabó Ferenc, Dani Péter, és Kovács István is hozzá tudott tenni a dobogós hely megszerzéséhez.

A mostani versenyből is látszik, hogy egy kis odafigyeléssel, és több hittel el tudjuk csípni a jó helyezéseket, sőt a 75 indulóból az idegen légiós magyar, Cerweny még az egyéni első helyet is el tudta hozni, és Kovács Titusz is csak egy ütéssel maradt le a dobogóról (negyedik lett).

Az elkövetkezendő években egyre több jó játékos fog érkezni a senior csapathoz, amit ki kell használnunk. Akarjunk jók lenni, akarjunk győzni! Nem kell megijednünk a nagyoktól, hiszen magyarjaink most is náluk jobb hcp-vel rendelkező játékosokat utasítottak maguk mögé.

Jakobi Lászlóról, és Juhász Sándorról pedig kiderült, hogy ideiglenes szövetségi kapitányként is megállják a helyüket, hiszen a technikai részeknél is remekül képviselték a magyar csapatot.

Azt a csapatot, amelynek most egy hét pihenő következik, de a következő héten ismét útra kel, hogy részt vegyen a horvátországi EB-n, ahol majd meg lehet mutatni mit tanultunk most Szlovéniában.