Vissza a csúcsra

Az angol golfozó (kisebb kihagyás után) ismét magasba emelhetett egy kupát, mégpedig nem is akármilyet. Luke Donald karrierje során először tudott címet védeni, mégpedig a BMW PGA Championship titulusát. És nem utolsó sorban, ezzel a győzelmével ismét ő a világelső.

Az angol golfozó (kisebb kihagyás után) ismét magasba emelhetett egy kupát, mégpedig nem is akármilyet. Luke Donald karrierje során először tudott címet védeni, mégpedig a BMW PGA Championship titulusát. És nem utolsó sorban, ezzel a győzelmével ismét ő a világelső.

Nem is kívánhatott volna eredményesebb és szebb hétvégét magának Luke Donald, akit egy darabig biztosan ismét Mr. Világelsőnek kell szólítanunk. Persze, senki sem szólítja meg így az utcán, de tény, hogy az angol, nagyszerű versenyzésének köszönhetően újfent visszavette ezt a titulust a pénteken elbúcsúzott Rory McIlroytól. Labda itt, szerva ott – mondhatná az angol, aki jelenleg az egyik legboldogabb ember a földön. Az öröm oka pedig (a győzelmen túl) maga a tudat, hogy jó irányba haladnak a dolgok.

Donald előnnyel fordulhatott egyébként az idei BMW PGA Championship utolsó fordulójára, amit a zárónapon még növelni is tudott. A golfozó tegnap egy nagyon szép 68-as kört produkált, és azt mondhatjuk, hogy a 4-es szakaszon becsúszott baki után már hibátlanul ütögetett a Wentworth pályáján, amelynek meg is lett a gyümölcse. Összesítésben az angol -15-tel zárt, négy ütéssel megelőzve a második helyezett Paul Lawrie-t és Justin Rose-t. Donald tehát nagyon okosan és taktikusan hozta az utolsó fordulót, amely a tornagyőzelmen túl tehát egyben a világelsőségi titulus visszahódítását is eredményezte, így már teljes a leltár.

A második helyre tehát a skót Lawrie, valamint a szintén angol Rose zárkózott fel, akik az egész hét folyamán tűz közelben voltak, és nagyon kiegyensúlyozottan ütögettek Surrey-ben. Lawrie ráadásul az utolsó napon fantasztikus hajrát hajtott végre, és a nap legjobb ütésszámát (66) is magáénak tudhatta. Mindazonáltal, ez is kevés volt Donald beéréséhez, de hosszú még az év, és alkalom adtán a U. S. Open keretében vissza is lehet majd vágni. Addig azonban még van némi idő a gyakorlásra.

A tabella első harmadában végzett egyébként Peter Lawrie, aki -8-as eredménnyel zárta a tornát, valamint Branden Grace, aki -7-nél állt meg. Jócskán lemaradva az elsőtől, de biztató játékkal, a hatodik helyen végzett Richard Sterne -6-tal, míg Marcel Siem, Francesco Molinari és Ernie Els -5-nél állt meg. Alvaro Quiros az utolsó napon sem tudta áttörni a 70-es határt, így ő végül a tízedik helyet kaparintotta meg, akárcsak David Drysdale vagy Ian Poulter. A németek kedvence, Martin Kaymer nem igazán tudott felpörögni a tornán, így neki be kellett érnie a tizenötödik pozícióval. José María Olazábal szintén nem brillírozott a versenyen, és összesítésben par teljesítményt nyújtott (akárcsak Simon Khan), ami most a huszonhetedik helyhez volt elég. Lee Westwood +1-es eredménnyel búcsúzott Angliától, míg Matteo Manassero vagy Thomas Björn +3-mal zárta az idei megmérettetést. Ezen a héten Wales-be látogatunk, majd pedig Svédországot veszik majd célba a játékosok.


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés