Donald ismét a második

Sűrűn cserélgetik egymást a játékosok a világranglistán, legfőképpen az első és második helyezéseket tekintve. Luke Donald 40 hétig volt a legjobb, majd McIlroy örülhetett, aztán az angol visszavette a címét, és most ismét az ír fiatal az első. Szerva itt, csere ott.

 

Sűrűn cserélgetik egymást a játékosok a világranglistán, legfőképpen az első és második helyezéseket tekintve. Luke Donald 40 hétig volt a legjobb, majd McIlroy örülhetett, aztán az angol visszavette a címét, és most ismét az ír fiatal az első. Szerva itt, csere ott.

Luke Donald vasárnap azt mondta az idei RBC Heritage verseny után, hogy bebizonyította, hogy ő a világ legjobb golfozója, annak ellenére, hogy a világelső titulussal nem rendelkezett éppen, hogy mindezt megmutathassa. Az említett tornán az angol egy kiábrándító hetet produkált, amihez nagyban hozzájárult a vasárnap elért 71-es ütésszáma is. Donaldnak egyébként a legjobb nyolc között kellett volna végeznie a Harbour Town pályáján, hogy megtartsa elsőségét. Nos, a helyzet enyhén szólva másképpen alakult.

A játékos végül +2-vel végzett a versenyen, míg az első, Carl Petterson -14-et írhatott fel magának vasárnap. Ez, akárhogyan is számoljuk, 16 ütés különbség, ami azért már tetemesnek mondható. A közel sem kiegyensúlyozott játékának eredményeképpen Donald lecsúszott az értékes pontokat jelentő helyekről, és a stafétát ismét át kellett adnia ifjú kollégájának, Rory McIlroynak. Donald így kommentálta az eseményeket: „Hogy aggódom-e? Természetes, hogy szeretnék egy kicsit kiegyensúlyozottabban játszani ebben az évben. A versenyek alatt ezt tavaly szépen felépítettem, és nem kevés tornán tudtam győzedelmeskedni. Ennek az lett az eredménye, hogy van egy kis csúszkálás a világranglistás helyezések körül.” Ez a csikicsuki pedig leginkább az angol és az ír játékos között figyelhető meg.

Az angol golfozó egyébként 40 hétig vezette a világranglistát, mígnem McIlroy győzni tudott a Honda Classic-on március elején, amivel átvette a vezetést, ideiglenesen. Donaldnak összesen két hétre volt szüksége ahhoz, hogy erejét és ütőforgató virtusát hatékonyan használni tudja, és vissza is hódította a titulust a Transitions Champions megnyerését követően. A jelek azonban nem sokkal később már látszódtak, és félő volt, hogy az angol nem tudja megfelelően felvenni a versenyek ritmusát. Egyébként, a 22 éves McIlroy (ahogyan a profik többsége) kivette ezt a hetet, és most a pihenésé a főszerep, illetve a teniszcsillag barátnőéé, Caroline Wozniacki-é.

 

Pedig, Donald nagyon jó előmenetellel rendelkezett az idei Heritage versennyel kapcsolatban. 2009-ben Brian Gay mögött a második helyet szerezte meg, 2010-ben, egy hármas playoff-ban végül a harmadik helyet tudta megcsípni, tavaly pedig ugyancsak a playoff döntött, ahol is Brandt Snedeker bizonyult jobbnak. Az angol talán úgy gondolta, hogy ebben az évben már valóban oda kell érnie az első helyre, hiszen a nagy számok törvénye alapján talán indokolt is lenne. De nem ez történt.

Donald nem játszott jól, és sorra ütötte be a végzetes hibákat, amelyek végül az esélyek totális szertefoszlásához vezettek. Ezzel kapcsolatban az angol így fogalmazott: „Fura érzés, amikor úgy kelsz fel, hogy nincs esélyed a győzelemre. Így elég nehéz magadat motiválnod a szakaszoknál. De soha sem tudhatod, hogy mikor jön el az a pont, ami hirtelen mindent megváltoztat.”


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés