A Maláj-félszigettől délre, a Johori-szoros másik oldalán, Szingapúrban, volt egyszer egy nemzetközi amatőr golfverseny, a világ top tízébe tartozó pályákon, gyönyörű környezetben, a természet buja növényzetével megáldva. Ilyet csak a mesében tud elképzelni az ember  A megmérettetésen részt vett a magyar hon három kiváló sportolója is. Hármuk közül, kettejük története már jól ismert. (Zilahy, Koós) De csak Csíkos Boglárka hányattatott sorsa az, ami tanmesébe is illene. A játéknak akkor van vége, ha aláírtuk a scorekártyát.

„A rendező cég annyira kitett magáért, hogy nem is tudnám szavakba önteni. Miután megérkeztünk a szállodába, egymás után jöttek a jobbnál jobb programok. Az egész olyan volt mint egy tündérmese.” – ecsetelte Boglárka a történet vidám kezdetét. „A gyakorlásokon 26, 27-et ütöttem állandóan, ami jó előjel volt. Pedig a pálya maga olyan nehéz volt, hogy el se akartam hinni. Az első versenynapon minden rendben zajlott.”

„Aztán a második napon a nőknek a pálya 10-es szakaszáról kellett kezdenie. A versenybírók külön fel is hívták rá a figyelmünket, hogy a scorekártyán is a 10-es szakasztól kezdjük el írni az eredményeinket. Aznap egy hongkongi nővel mentem párban, meg a Attila, a férjem még caddyzett is nekem, aminek nagyon örültem. Egész verseny alatt 24-es hendikeppel játszottam, amit meg is ütöttem a második napon. Végig mentünk rendesen a pályán, minden rendben volt. Aztán mentünk volna leadni a scorekártyánkat, és kiderült, hogy a hongkongi nő caddyje rosszul töltötte ki az enyémet, mert az egyes szakasztól kezdte írni a számokat.” – a filmekben ilyenkor vágják be a reklámot…

…”Szerencsénkre a BMW referense, nagyon kedves volt, és az összezagyvált scorekártya helyett kitöltött egy másikat, helyesen. Aztán, én már nem tudom hogyan, lehet hogy az izgalomtól, de az új kártyát elfelejtettem aláírni. Még az eredményjelző tábla előtt is azt gondoltam, hogy biztos továbbjutok, de csak nem írták ki a nevem. Már kezdtem aggódni, hogy most akkor mi van, amikor láttam hogy oldalt az irodából kilépett egy versenybíró és elindult felém. Kérdezte, hogy én vagyok-e a magyar lány. Mondom, én vagyok, igen. Erre mondta, hogy menjek be az irodába. János (Koós) is ott volt a közelben, látta, hogy valami nincs rendben, így ő is bekísért az irodába.”

„Na, az irodába aztán elmondták, hogy nem írtam alá a scorekártyámat, ezért diszkvalifikáltak. Én meg nem is tudtam erre mit mondani. Magyarázkodni kezdtem, elmeséltem az egész történetet. Mondtam, hogy még aki kitöltötte az új kártyámat, az az úr sem szólt, hogy alá kéne írni. Erre ők azt válaszolták, hogy mindenki saját maga felelős a scorekártyájáért, és hogy tudni kéne a szabályokat, mert egy nemzetközi versenyen már alapból nem szabadott volna hagyni a caddyt megírni a kártyámat. És a legnagyobb baj, hogy igazuk volt, mert figyelmetlen voltam.”

„Mire kimentünk, a táblán már kiírták a nevemet, mellette a DQ felirat. Pedig az eredményem alapján bekerültem volna a top 10-be. És ha van valami, amit tanulhatnánk az ottani, ázsiai kultúrától, az a fegyelmezettség. Én most nem voltam elég fegyelmezett, nem voltam eléggé jelen a játék végén.”

Mit is mondhatnánk zárásként? Interjút akartunk készíteni, és golfleckét kaptunk: a játéknak akkor van vége, ha aláírtuk a scorekártyát. Egy kérdésünk azért még maradt a végére Boglárka felé. Egy ilyen peches szezonkezdés után, mit tervezel idén folytatásnak? „Beiratkozom egy golfbíró tanfolyamra.”