Démonvadászat az utolsó napon

A szituáció rendkívül ismerős. Néhány héttel ezelőtt Kyle Stanely, majd pedig Spencer Levin nem tudott élni a vezetés adta lehetőséggel, és rendre alulmaradtak a döntő játékban. Ez lenne az idei trend? Nos, a koreai játékos nem szeretné ezt a hagyományt folytatni, és minden erejével azon lesz, hogy megtartsa első helyét.

A szituáció rendkívül ismerős. Néhány héttel ezelőtt Kyle Stanely, majd pedig Spencer Levin nem tudott élni a vezetés adta lehetőséggel, és rendre alulmaradtak a döntő játékban. Ez lenne az idei trend? Nos, a koreai játékos nem szeretné ezt a hagyományt folytatni, és minden erejével azon lesz, hogy megtartsa első helyét.

Az elmúlt időszakban két alkalommal is tanúi lehettünk egy olyan kiélezett szituációnak, ami a vezetői pozíció lélektani hatásaival függött össze. Kayle Stanley a Torrey Pines pályáján nagyszerű esélyekkel indult neki az utolsó körnek, hiszen ötütéses előnye volt Kaliforniában. Vasárnap sem játszott rosszul, és amikor már mindenki elkönyvelte a győztes nevét, Stanley beütött egy tripla bogey-t az utolsó szakaszon, ami már playoff-ot jelentett. Nyilvánvalóan, Stanley számára ez a helyzet rendkívül nagy pszichikai kihívást jelentett, és a rájátszásban már nem is tudta hozni azt a nyugalmat, ami a győzelemhez kellett volna, így Snedeker emelhette magasba a kupát.

A másik eset is hasonlóan alakult, azzal a különbséggel, hogy a Phoenix Open-en hat ütés előnnyel kezdhette meg Spencer Levin a vasárnapi zárónapot, ami azért nagy fór. Levin azonban mentálisan elfáradt, hibát hibára halmozott, és elúszott a győzelem. A dolog érdekessége mégis az, hogy itt, Arizonában pontosan az a Stanley kaparintotta meg az első helyet, aki az ezt megelőző héten, szinte azonos szituációban alul maradt. Ez az elsőség pedig rendkívül nagy löketet adhatott az amerikainak, aki képes volt kimászni a gödörből, ráadásul úgy, hogy kupát szerzett hét nappal később.

A mai zárónap a Pebble Beach-en akarva akaratlanul is felidézi bennünk az elmúlt alkalmak eseményeit, és azon kezdünk el töprengeni, hogy vajon Charlie Wi-nek hogy fog ma menni a játék. Jelenleg három ütéssel vezet Ken Duke előtt, néggyel pedig Tiger Woods előtt. Ha elnézzük az eddigi versenyeket azt mondhatjuk, hogy valóban nincsen 100%-os előny, nincsen biztos vezetés. Addig tart a verseny, amíg mindenki lejátszotta a saját maga szakaszait, addig meg bármi megtörténhet. A kérdés már csak az, hogy Wi mennyire tudja majd magát függetleníteni a „Stanley-effektustól”, illetve képes lesz-e ilyen szorongatott helyzetben megfelelően teljesíteni. Wi egyébként tegnap azt nyilatkozta, hogy lehet, hogy kicsit forgolódni fog szombat este, de szereti a vezetés érzését, és vasárnap mindenképpen a saját démonaival kell majd sikeresen megküzdenie a győzelem érdekében.

Hasonló módon szeretné a vezetés érzését Ken Duke is, aki tegnap egy nagyon szép 65-ös, bogey mentes kört futott, amivel könnyedén fel is kúszott a tabella második helyére. A harmadik helyet, kiváló szombati játékkal Tiger Woods szerezte meg, akinek ugyan tegnap becsúszott egy bogey a 12-es szakasznál, de amit utána művelt, az fantasztikus volt, ami ütésszámban 67-et jelentett. Összességében tehát Wi -15-tel, Duke -12-vel, Woods pedig -11-gyel rendelkezik.

Ott vannak azonban még a -9-es ütögetők is, akik szintén beleszólhatnak a verseny alakulásába. Itt van például Phil Mickelson, Kevin Na, Dustin Johnson vagy éppen Hunter Mahan. Az biztos, hogy izgalmas végjátéknak lehetünk majd szemtanúi.


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés