Elmaradt a bravúr

Úgy tűnik, túlságosan sokat vettek ki belőlünk a csoportmérkőzéseken lezajlott összecsapások, amelyeken Mocsai Lajos gárdája valóban emberfelettit küzdött. Tegnap, az elődöntőbe jutás volt a tét, és a magyar fiúk valahogyan már nem voltak ugyanazok, akik korábban. Nagyon jó példa erre a két kapus pályán nyújtott teljesítménye, amely adat valósággal döbbenetes volt.

Úgy tűnik, túlságosan sokat vettek ki belőlünk a csoportmérkőzéseken lezajlott összecsapások, amelyeken Mocsai Lajos gárdája valóban emberfelettit küzdött. Tegnap, az elődöntőbe jutás volt a tét, és a magyar fiúk valahogyan már nem voltak ugyanazok, akik korábban. Nagyon jó példa erre a két kapus pályán nyújtott teljesítménye, amely adat valósággal döbbenetes volt.

A Szerbiában zajló férfi kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjének második fordulójában nagy volt a tét. Ezt kár is tagadni. Azonban, teher alatt nő a pálma, de lehet, hogy a magyar játékosok számára ez túl nagy teher és kihívás volt. Pedig, abban szerintem egyet érthetünk, hogy a „franciaverő” fiaink normális esetben, közepesen jó játékkal megették volna reggelire a szlovén válogatottat. A tegnapi napon azonban maga a jó játék is hiánycikk volt, és a második félidő elején nagy bajba kerültünk.

Mondhatjuk, hogy az elején még minden szép és jó volt. Ilyésék próbáltak ugyan elhúzni, de a ragadós szlovénok nem adták könnyen a bőrüket. Amíg mi éljeneztük Iváncsik szélső gólját, a következő pillanatban már ellenfelünk találata miatt búslakodtunk. Ez így ment egy jó darabig. Fej- fej mellett haladtunk, de valahogy úgy tűnt, hogy déli szomszédaink jobban akarják ezt a meccset. Az első félidő vége előtt el is húztak három góllal, de a lefújás utolsó pillanatában Ancsin még szépíteni tudott, s végül 13-14-es eredményre zárkóztunk fel.

Nem erre számítottunk. Azt talán sejtettük, hogy nem lesz könnyű, hiszen egy bravúros franciák elleni álommérkőzés után egy izlandi zakó rengeteg érzelmet jelent a játékosok számára. Azonban, a magyarok azt is elmondhatták magukról, hogy valójában nyolcan voltak a pályán, hiszen a közönség egy emberként állt a csapat mögött, és szünet nélkül szóltak a „Hajrá Magyarország”, valamint a „Mindenki szurkoljon” kezdetű biztatások. Izgalommal várta tehát mindenki a második félidőt, hátha feltámadunk.

Nos, a feltámadás elmaradt, mégpedig olyannyira, hogy a szlovénok az első percekben elhúztak négy góllal (14-18), és a különbség egyre csak növekedett. A magyar csapat szétesett, Ilyés butasága pedig csak plusz döfést jelentett Mocsai gárdájának. Az átlövéseink nem sültek, kapusaink eltűntek a mezőnyben, büntetőről pedig még álmodozni sem mertünk. Mit tehet ilyenkor egy edző? Nos, Mocsai kapitány beküldte Putics Barnát, aki szinte csodát tett a pályán. Magabiztosan, frissen játszott, és visszaadta a reményt a magyar szurkolóknak. Egy fecske azonban nem csinál nyarat, de kettő már bizonyosan. Krivokapics pályára küldésével a rutin érvényesült, és ismét többször örülhettünk. De mindez nagyon kevés volt. A szlovénok szinte képtelenek voltak hibázni.

Újvidéken a magyar válogatott kikapott a szlovén együttestől, végül 30-32-re, amivel nem jutott be a 2012-es Európa-bajnokság elődöntőjébe. A csoportunkból a spanyol és a horvát válogatott menetelhet tovább, mi pedig készülhetünk a tisztes búcsúra.
 


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés