A Floridában élő golfozó idén rendkívül biztosan ragadott ütőt a különböző versenyeken, de ezek közül is a legkiemelkedőbben a PGA Championship-en játszott, ahol még arra is volt energiája, hogy a rájátszásban jeleskedni tudjon. Összességében, nem sokszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára, de major győzelmének köszönhetően már őt is kezdik a nagyok között emlegetni, nem véletlenül.
Keegan Bradley néhány éve még csak álmodozott arról, hogy egyszer a nagyok között ragadhat majd ütőt, és olyanokkal fog majd farkasszemet nézni a green-en, mint Lee Westwood, Luke Donald, vagy Sergio Garcia. Az idei év volt számára az első, ahol már valóban sorozatban a legjobb formáját kellett nyújtania, hiszen ezen a szinten már a hibázás nem megengedett. Bradley korábban az NGA Hooter Tour, valamint a Nationwide Tour eseményein vett részt, méghozzá rendkívül sikeresen. 2010-ben pedig nagyot fordult vele a világ, hiszen szabad utat kapott a PGA Tour-ba a 2011-es szezonba. Az amerikai pedig, ha már arra járt, be is gyűjtött egy major elsőséget.
Az évet egy 68. hellyel (Sony Open) kezdte, majd gondolt egyet, és a következő héten a 7. helyre ugrott (Humana Challenge in partnership with the Clinton Foundation), amivel jócskán meg is lepte a közönséget. Ezt követően azonban volt egy kisebb hullámvölgy, és sokszor még cut-ba sem jutott a golfozó, de aztán áprilisban ismét egy szép helyezést (9.) ért el, mégpedig a Valero Texas Open-en. Élete első PGA Tour-győzelmére egészen májusig kellett várni, amikor is a HP Byron Nelson Championship-en nagyszerű játékkal múlta felül végső ellenfelét, Ryan Palmert. Ez a nem mindennapi teljesítménye valódi lökést adhatott számára, hiszen nem sokkal később, augusztus elején, valóban felkerült a pont ama bizonyos i-re.
A mindössze 25 éves játékos rendezgette gondolatait és esélyeit, majd úgy döntött, hogy ő bizony elindul a PGA Championship-en, lesz, ami lesz alapon. Persze, nem állíthatjuk, hogy az esélytelenek nyugalmával vágott neki a tornának, de ha egy olyan versenyen vesz részt valaki, amin megtalálható Sergo Garcia, Luke Donald, Nick Watney, Charl Schwartzel, és még Matt Kuchar is, akkor egy kicsit lehet, hogy át kell alakítani a stratégiát, ha annyira friss húsnak számítunk még, mint amilyen Bradley volt. De hát, rizikó nélkül győzelem sincsen, ezért az amerikai feltett mindent egy lapra, és igyekezett a maximumot nyújtani az Atlanta Athletic Clubban. Teljesítménye ugyan kicsit hektikusra sikeredett, de mindenképpen, napról napra egyre magabiztosabban játszott, aminek az lett a következménye, hogy a negyedik játékrészt követően, már csak Jason Dufner és az ő neve villogott a táblán. Jöhetett a hirtelen halál. Már akinek. Bradley hihetetlen nyugalommal, precíz profizmussal múlta felül ellenfelét, így legelső PGA Tour idényében máris gazdagabb lett egy major elsőséggel, amit azért kevesen mondhatnak el magukról. Az ifjú győztes így reagált a nem mindennapi sikerére: „Hihetetlen érzés. Olyan, mint egy álom, és attól félek, hogy fel kell majd ébrednem a következő öt percben, és mindez nem lesz valóságos."
Pedig, ilyen az igazi valóság. Ha valaki kitartóan küzd és megfelelően koncentrál, akkor az álmai valóra válhatnak a green-en. Ezt követően az amerikai egyébként még két nem hivatalos tornát is megnyert (PGA Grand Slam of Golf, Franklin Templeton Shootout), és reménykedhetünk abban, hogy a 2012-es szezonban Bradley nagy csatákat fog vívni a többi nagymenővel. És arról se feledkezzünk meg, hogy az amerikai milyen csodálatos ütésekre és megoldásokra képes, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a harmadik helyezés, amit az év legjobb ütései listáján elért. A kiválasztott gyönyörű ütése hol máshol, mint a PGA Championship-en esett, és amit újra és újra érdemes visszanézni.
