Felemelt fejjel távozott

Ács-Gergely Virág vitathatatlanul a IV. Match Play Bajnokság meglepetésemberének számított, hiszen azután, hogy egyedüli lányként került be a legjobb nyolc közé olyat tett, amire sokan nem számítottak. Meghúzta az oroszlán bajszát…

Ács-Gergely Virág vitathatatlanul a IV. Match Play Bajnokság meglepetésemberének számított, hiszen azután, hogy egyedüli lányként került be a legjobb nyolc közé olyat tett, amire sokan nem számítottak. Meghúzta az oroszlán bajszát…

A fiatal energiabomba tavaly kevesebb megmérettetésen indult, és bár sok helyen találkozhattunk vele, mégsem az volt az ő éve. Az iskola és egyéb elfoglaltságok miatt ő sem olyan hangsúlyt helyezett a golfra, amilyet egyébként szeretett volna. Aztán jött a tél, ő pedig reggeltől estig gyakorolt, hol szimulátoron, hol fittness teremben… Kőkemény edzéstervet állított fel edzőjével, Damian MacPhersonnal, és ennek meg is lett az eredménye. Drive-jai megnőttek, saját magán is érzi, hogy mennyivel nagyobbat tud ütni az egész teles gyakorlás után.

„A télen nem voltam edzőtáborban, most arra helyeztük a hangsúlyt, hogy próbáljak technikailag fejlődni. Az edzések mellett a videómegosztókon szoktam swingeket nézni, az edzésemen például Paula Creamer ütéseivel szoktuk az enyémet összehasonlítani, mivel nagyjából ugyanolyan magas, mint én, és a mozgásunk is hasonló.” – meséli Virág.

Tudatos munka után milyen célkitűzésekkel vágtál neki az idei szezonnak?
Már korábban megbeszéltem Damiannel, hogy az idei évem a versenyzésről fog szólni. Most nincs semmilyen kötöttségem, szeretnék minél több versenyen elindulni, és Damian is helyeselte ezt az elgondolásomat. A célom ezzel az, hogy minél jobban játsszak, szokjam a versenyeket, és persze van még egy-két dolog, amiben fejlődnöm kell.

Úgy tűnik, jó úton jársz. A hencsei bemelegítés után számítottál arra, hogy ilyen jól alakulhat a tatai első nap?
Tatára érkezve az elsődleges célom az volt, hogy 90 alatt játsszak, hiszen Hencsén 93 volt a score-om egy héttel korábban. Aztán kaptam egy végtelenül jó hangulatú flightot, és ebben az esetben szerencsére, de egyénként sajnos, nagyon sokban függ a játékom attól, hogy kikkel játszom. Ez az egyik, amin egyébként javítanom kell majd. Onnantól kezdve, hogy kiveszem az ütőt a bag-emből, maximálisan az ütésre és a golfra koncentrálok, viszont én igénylem azt, hogy utána ugyanúgy lehessen beszélgetni és hülyéskedni, mint előtte. A befeszült játék, és a folyamatos odakoncentrálás valahogy nem az én műfajom.

Damian régebben sokszor ki is nevetett edzéseken, mert mindig kapkodtam. Aztán minél többet edzünk, annál jobban elmélyül bennem a gondolat, hogy a nyugodtság mindenekfelett. A légzésgyakorlatok mellett különböző praktikákat sajátítottam el, hogy hogyan tudom magam lenyugtatni.

Például?
Ha a pályán sétálok, akkor a legtöbb esetben lefelé nézek. Ezt Damian is nagyon jól észrevette, és az tanácsolta, hogy két ütés között egyik szakasztól a másikig mindig próbáljam a tájat nézni, átnézni a zászló felett, vagy bármi, de semmiképpen ne a földet bámuljam.

Pénteken azonban nem kellett ilyentől tartani.
Szerencsére nem. Egy szuper hangulat alakult ki, és igazából nem számítottam arra, hogy ennek ilyen eredménye lehet. Aztán a játék végén kiderült, hogy benne vagyok a legjobb nyolcban, ami egyrészt hatalmas örömmel töltött el, másrészt nagyon meglepődtem, hogy egyedüli lányként kerültem be a nálam azért jóval jobban játszó és tapasztaltabb játékosok közé. Azután jött a következő lépcsőfok, amikor megtudtam, hogy Danival (Kővári – a szerk.) játszom majd együtt. Először igazából felnevettem, és arra gondoltam, hogy milyen ciki lenne, ha nagyon hamar kikapnék tőle. Éppen ezért egy célom volt szombaton, mégpedig az, hogy legalább a 13-14. szakaszig bírjam ki, hiszen onnan már nem lett volna annyira kellemetlen a vereség. A sors úgy hozta, hogy Zilahy Csaba került össze Alexanderrel, és a szakaszok során jókat nevettünk azon, hogy mit is keresünk mi itt. A 16. lyuknál aztán otthagytak minket, hiszen nekik véget ért a játék, és akkor kezdtem azon gondolkozni, hogy mi is történik. Rájöttem arra, hogy ott vagyok a címvédővel, aki klasszisokkal jobb nálam, és ez a nyomás aztán egyre jobban átjárta az agyamat. A 17-es szakaszon aztán egy birdie-vel sikerült megszereznem a vezetést, viszont a 18-ason Dani volt a jobb. A játék folytatódott. Így utólag mesélték a többiek, hogy ledöbbentek, amikor 18 szakasz után nem fogtunk kezet. Nekem akkor már egyre hevesebben dobogott a szívem, ráadásul a klubháznál megláttam Damian-t, és akkor ott jött el az újabb pont, amikor azt mondtam: nekem itt most bizonyítanom kell, Damian előtt pláne nem üthetek rosszat.

A 19. lyuknál velem voltak az égiek. Igazából mind a ketten a tutira mentünk, egyikünk sem mert kockáztatni. Mindketten 5-6 méterre voltunk a lyuktól, amikor Dani beütötte. Nyeltem kettőt, és odaálltam. Bement. Azt hiszem, itt Dani is meglepődött egy kicsit, és a 20. szakaszt mind a ketten elrontottuk, hiszen még annyira bennünk volt az előző szakasz meglepetése. Aztán egy-egy bogey után még mindig folytattuk. Bár a 21 egy szerencsés szám, ezúttal pont egy lehelleten múlt minden. Túlütöttem a greent, aztán az izgulós chip-em 5 méterrel rövidebb volt a kelleténél. Ott álltam, és tudtam, ha bemegy a puttom, akkor megyünk tovább. Amikor megütöttem a labdát, akkor éreztem, hogy bent van. Hihetetlen volt látni, hogy a labda körbejárja a lyuk szélét, de az visszadobja a játékszert. Ekkor felnéztem, és arra gondoltam, én megtettem mindent, ennél többre nem voltam képes. Felemelt fejjel távoztam a pályáról, hiszen ez az egész számomra is egy óriási lökést adott.

Néhány nappal ezelőtt Alex nyilatkozta, hogy az osztrák tour-on elért jó eredménye után mindenki köszönt neki, aki addig nem. Nálad is megindult a gratuláció tenger, érzésed szerint hogyan fogadták a golfozók a hétvége meglepetését?
Ez az eredmény eddig is bennem volt, de úgy érzem, hogy a sok munka most kezdi el meghozni a gyümölcsét. Korábban nagyon sok elkapkodott döntésem volt, most úgy érzem, Damian nagyon jó hatással van rám, és a szeleburdi kislányból lassan érett nő lesz, aki tudja kezelni a szituációkat. Megmozgattam az apró köveket, hogy lassan kezdjenek el velem számolni, és a hétvégén jól jött ki a lépés. Nagyon remélem, hogy tudok majd jobban és jobban játszani, de természetesen a jövőre nézve a fő célom továbbra is az, hogy oktató legyek. Addig azonban, amíg le nem adom az amatőr státuszom, szeretném kiélvezni a versenyeket, ha lehet minél többet…



banner ugynoksegi v2 260px

Keresés