Az elmúlt hétvégén két junior játékosunk is külföldi vizekre evezett. Újra. Merthogy Alexander Simmes és Eiring Kristóf immáron második alkalommal ízlelték meg az osztrák junior tour hangulatát. Az első forduló után talán nem is vártunk semmilyen különösebb jó eredményt, hiszen a fiúk számára teljesen új volt a pálya, új volt a közeg, az idő sem úgy alakult, ahogy szerettük volna. A második fordulón azonban Alexander ment, jót játszott és bár hivatalosan nem ő volt a legjobb, eredménye mégis felér egy győzelemmel. Számunkra legalábbis mindenképpen.

A fiatal fiú az iskola mellett is próbál maximálisan a golfra összepontosítani, és Kristóffal együtt nagyon örült annak a lehetőségnek, hogy bekerültek egy külföldi junior sorozat mezőnyébe. A második forduló után őszintén mesélt arról, hogy hogyan is élte meg az elmúlt hétvégét.

„Egy tanyán laktam, és ezt most szó szerint értsd. Nem volt internet, ahova néztem, csak állatokat láttam. Tyúkok, tehenek, macskák… Élveztem nagyon, nem panaszkodhatok.” – avat be minket a kulisszatitkokba Alex.

Milyen volt a pálya?
Nagyon kihívó. Szó szerint hegyes-völgyes. Eleinte nagyon fura volt számomra a hegymászás, ám szerencsére a verseny előtt két héttel elkezdtem intenzíven futni, így kibírható volt. Nagyon sokat tanultam a mellettem versenyző jó játékosoktól, a mezőnyből ezúttal kiemelkedett Matthias Schwab és Robin Goger, de ugyanakkor a pályától is kulcsfontosságú dolgokat tanultam meg.

Például?
Nos, vannak szakaszok, amik… Hogy is fogalmazzak. Eléggé meredek szakaszok. Ha fölfelé nézel, hogy mennyi van még hátra, akkor egy pillantásra elfáradsz és kicsit el is megy a kedved mindentől. Viszont ha lefelé nézel, és nem arra koncentrálsz, hogy mi lesz ezután, hanem minden egyes lépésedet figyeled, akkor egészen egyszerű a feljutás, csak fizikailag terhel meg kissé a meredekség. Ugyanez egyébként vonatkozik a score-ra is. Ha azon agyalsz, hogy „jajj, mennyi par-t és birdie-t kellene még ütnöm”, akkor biztos, hogy rossz lesz a vége. Viszont ha ütésről ütésre gondolkozol, az teljesen más. Elmondani nem is nagyon lehet azt az érzést. Amikor ott állsz, akkor csak annak az egy ütésnek szabad a szemed előtt lennie, arra kell gondolnod, hogy ezen múlik minden. Ezt viszont tapasztalni kell ahhoz, hogy utána meg is tudd csinálni.

Hogyan értékeled a játékod?
Szerencsére ismét velem voltak a putt-Istenek, de a hosszú játékom még nem elég kifinomult. Néha örülök, ha a green közelében vagyok, mert onnan biztos a par. A hétvégén nagyon taktikásan játszottam. Attól függetlenül, hogy mindenkinek driver ragyogott a kezében, én még a rizikósabb szakaszokon is 4-es vassal kezdtem. Lehet, hogy a hosszú játékom nem volt annyira jó, de ha az ember jól puttol, akkor az leveszi a terhet a közelítő ütésekről, így nekem szinte mindig sikerült mentenem.

Az időjárás hetek óta ugyanazt játsza. Szombaton tökéletes idő, vasárnap pedig minden, amit el tudsz képzelni. Ez mennyire befolyásol titeket?
Az első nap most is nagyon jó volt az idő, de a második napon végig esett az eső. Még csúsztatni is kellett a versenyt, és volt egy óra szabadjárat. Úgy volt, hogy 13:30-kor indulok, és kimentem egy laza edzésre 11 órakor, amikor kiderült, hogy csak 14:30-kor tudok majd elindulni. A bemelegítés előtt aztán futottam egy kicsit, és amolyan sorsszerű fordulat volt, hogy Matthias-al együtt érkeztem a range-re. Ő is futott, úgyhogy érzésem szerint nem lehet olyan rossz, amit csinálok.

Lehet egy ilyen versenyen barátkozni, külföldiekkel ismerkedni?
Az utóbbi fordulón csak egy-két emberrel tudtam „összebarátkozni”, ám most az első napi 73-as eredményem után hirtelen mindenki megismert, előre köszöntek nekem, sőt még az elitebbnek számító kerekasztalhoz is leülhettem. Ilyenkor lehet azt mondani, hogy mennyit számít az eredmény, hiszen az addig ismeretlen arcok is hirtelen régi ismerősként köszöntek rám, pacsiztunk és beszélgettünk is.

Ez adott valamiféle pluszt számodra?
Az ember kicsit jobban érzi magát, ha már nem különálló, hanem egy társaság része, de az sem jó, ha mondjuk csak ettől megy a játék, mert a későbbiekben biztosan lesz olyan, hogy számomra nem kedves emberekkel kerülök majd össze, és akkor mi lesz?

Alexander tehát megmutatta, hogy igenis számolni kell a magyar játékosokkal, és az első napi 73 után a második napon 77-et játszott. A fiatal golfozó büszke arra, hogy az egész hétvége során csupán egy duplát ütött, azt is azért, mert egyik labdáját játszhatatlannak minősítette. Simmes most a hétvégi Match Play Bajnokságra készül, ahol hazai körülmények között, immáron három napos versenyen mutathatja meg tudását, hasznosíthatja az esetleges külföldi tapasztalatokat. Elmondta még azt is: szeretné megtartani játékstílusát, azonban folyamatosan dolgozik azon, hogy a hiányosságokat minél hamarabb kijavítsa és természetesen várja már az osztrák tour következő fordulóját, melyről természetesen a Hungarian Golf portál is beszámol.