A facsemetéket általában helyi szabállyal védik - előírva a büntető ütés nélküli labdaejtést, amit a mozdíthatatlan zavaró tárgyra (immovable obstruction) vonatkozó eljárás (24-2b) szerint kell végrehajtani, noha a csemete nem az. A pályakarbantartók érthetően kímélni szeretnék a frissen ültetett növényzetet.

Nem választhatunk, hogy a lehetőséggel élni kívánunk-e, avagy sem. A labda helyzete meghatározza a követendő eljárást.
(1) A könnyítés KÖTELEZŐ, ha a beállással, hátralendítéssel vagy az ütéssel a növényt megsérthetnénk.
(2) Akkor is így kell eljárnunk, ha vízakadályban álló facsemete mellől akarunk ütni, ilyenkor azonban az akadályon belül kell a legközelebbi könnyítési pontot megkeresni.
(3) Viszont TILOS a könnyítés, ha a növényt az ütés nem sértené meg, vagy a növény csak a labdánk tervezett röptének van útjában. (Tessék oldalirányba megjátszani a labdát!)

Mi tekintendő facsemetének?
Ezt a helyi szabálynak kell egyértelműen meghatároznia. Szokásosan a következő növények számítanak kímélendőnek:
/a/ a karóhoz kikötött husáng, illetve a karókkal megtámasztott növendék fa
/b/ a két ütőhossznál nem magasabb facsemete, karózatlanul is

Egyes helyeken mindkét feltételt alkalmazzák, másutt csak a kettő közül valamelyiket. Esetenként a szabály megadja a pályán azokat a helyeket, ahol ilyenek lehetnek. A fák magasságát becsléssel állapítjuk meg.