Behúzott kézifékkel nem lehet ötösbe kapcsolni - 2. rész

 

A jelentős teljesítmények mögött meghúzódó mentális felkészülés egy olyan terület, amely egyre nagyobb fényt kap a sport világán belül. A 2021-es szezon felkészülési időszakában Dr. Lénárt Ágota sportpszichológussal igyekeszünk körüljárni a mentális tréning legfontosabb szempontjait. Folytatódik az interjúsorozat, ezúttal a kételyek és az egyensúlyi állapot kérdéseivel foglalkozunk.  

 

 

 

 

Miért rontja a tanulási folyamatot, ha az ember kételkedik önmagában?

Gyakran visszatérő probléma, hogy akik versenyeznek, nem merik megkockáztatni az átállással kapcsolatos nehézségeket és nem szeretnének még több munkát fektetni az edzésekbe. Behúzott kézifékkel azonban nem lehet ötösbe kapcsolni. Ha huzamosabb ideig ugyanazt a teljesítményt mutatjuk fel, a fejlődés nem léphet be az életünkbe. Tudnunk kell, hogy minden fejlődés kockázattal jár. Mégis érdemes pár hónapot rááldoznunk a téli időszakban a váltásra, a tanulásra. Ez a periódus arra is alkalmas lehet, hogy felszerelést, technikát és stílust váltsunk. Az igazság az, hogy új tanulás nélkül sajnos nincs fejlődés. Aki ezt azért tartja vissza, mert rivalizál és számára fontosabb az ellenfél legyőzése, sok esetben egyfajta „befagyott” állapotot hoz létre. Ha egy válogatott keretben többen is így tesznek, az edző foghatja a fejét, miért nem képesek fejlődni, előrelépni a játékosai.

A versenyeket is meg kell tervezni, ebben szintén segítségül lehet hívni a sportpszichológia fegyvertárát. Minthogy golfozni sem egy-két hét alatt tanul meg valaki, a különböző pszichológiai technikák elsajátításához is legalább két-három hónap szükséges. Az alapvető technikák a relaxációs módszerek, a mentáltréning, a figyelem fókuszálása és a megfelelő stratégia, taktika kialakítása. Akár az átállás fázisában, akár az alapfázisban elengedhetetlen a hibajavítás. Sokan arról számolnak be, versenyzés közben attól félnek, egy múltbeli kudarc megismétlődik. Mentális értelemben persze ki is megy a labda, hiszen ha az agyunk a hibás térképet rögzítette, a következő alkalommal is ugyanazt a hibás mozgássort veszi elő. Világos, hogy ez óriási feszültséget eredményez, amelyet az agy úgy próbál csökkenteni, hogy már előre elkezd félni. Amikor beindul ez a mechanizmus, a sportoló másra sem tud gondolni, mint hogy a korábbi fiaskó ismét be fog következni. Az agy nem szeretne hibázni, ezért ha adunk neki egy másik lehetőséget, ösztönösen a helyes irányba megy.

Több tanfolyamon is oktatom a kis kép-nagy kép című váltást, amelynek során a jobb alsó sarokból felhúzott jobb kép eltünteti a régi rosszat. Ez egy neurolingvisztikai programozási feladat. Hét ilyen váltással el tudjuk érni, hogy az agyunk kicserélje a képet és legközelebb egy ilyen helyzetben már csak egy halvány emlékkép marad azzal kapcsolatban, hogy mit rontottunk el. Ezt persze jól be kell gyakorolnunk, tehát az agyunkat mentálisan is takarítanunk kell. A hétköznapi életben az NLP (neurolingvisztikai programozás) gyakorlatai kiváló eredményeket hoznak még azok számára is, akik nem szentelnek sok időt a sportpszichológiai technikáknak. Egy-egy NLP-s gyakorlattal át tudjuk állítani az agyunkat egy olyan üzemmódra, amelynek segítségével eredményesebben tudunk teljesíteni.

Mivel lehetetlen csúcsformában lenni januártól decemberig, a versenyterv összeállításához a terhelés-pihenés arányát is meg kell határoznunk és az idegrendszert a testhez hasonlóan rendszeres időközönként pihentetnünk kell. Ha a rontás, a türelmetlenség és az unalom jeleit tapasztaljuk magunkon, érdemes az idegi fáradtsággal is foglalkoznunk. A mentáltréning autogén tréninggel való kombinálása - vagyis relaxált állapotban képzelik el a mozgást a sportolók -, a golfjátékosok számára is rendkívül hasznos, hiszen ők ilyen módon vizualizálhatják a golfütéseket.

 

Hogyan tudunk egyensúlyt teremteni a terhelés és pihenés között?

A terhelés-pihenés arány megváltoztatásával rá lehet találni a megfelelő egyensúlyra. Nagyon finoman monitoroznunk kell ezt az állapotot. Ma már az okosórák, a pulzusmérő eljárások, a HRV-analízisek a sportolók hétköznapjaiba is beépültek. Az ébredési pulzus például segítséget adhat a formánk meghatározásában. A tudatosság nagyon fontos, tisztában kell lennünk azzal, mit és hogyan szeretnénk elérni. A tudatossághoz rugalmasság is társul, az adott helyzethez igazodva képesnek kell lennünk változtatni. Az edzés tervezése egy állapotfelméréssel kezdődik, ahol a sportorvosi vizsgálaton kívül az izmok állapotának felmérése, a biológiai életkor meghatározása is megtörténik. Érdemes elgondolkodni azon, milyen kiegészítő sportág(ak)ra lehet szükségünk, illetve a sportoló milyen módon tudja ezt beépíteni a napirendjébe.

A sérülések megelőzése szempontjából rendkívül fontos a nyújtás, a különféle fizioterápiás eljárások és a gyógytorna. Ma már nem csupán a klasszikus izommasszázs, hanem számtalan más technika – többek között a triggerpont masszázs és a fascia masszázs – is elérhető, amelyek segítenek az elcsavarodott testhelyzet helyrehozásában. Érdemes időnként ellenkező oldalra játszani, ami bár mókás látványt nyújt, a szervezetet a megfelelő irányba csavarintja vissza. Fontos szempont, hogy az elért eredmények nem lineáris sorrendben következnek be, hanem lépcsőzetes a fejlődés, tehát sokáig olyan, mint a búvópatak, majd a következő szintre ugrik. Előfordulhat, hogy akár heteken-hónapokon át dolgozunk, ám az eredményeinken ez a munka csak később tükröződik. Az edzők ilyenkor elégedetten összecsapják a kezüket és azt mondják: „végre ráérzett az ízére, rátalált a mozgásra!”.

 

Kép: Wmn.hu

 


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés