Interjú Szalay-Berzeviczy Attilával, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki főtanácsadójával

Mostanra túl lennénk a 2020-as labdarúgó Eb-n, már a tokiói olimpia versenyeit néznénk, ha nem lenne járvány. Volt foglalása valamelyik eseményre?

– Az Eb-re nem volt. Az utolsó pillanatra szoktam hagyni a belépők megvásárlását. Ez a korábbi nagy labdarúgótornák esetében is így volt. A 2002-es japán–koreai rendezésű vb volt az első ilyen élményem, de még oda is úgy utaztam ki, hogy majd a helyszínen elintézem.

És az olimpiára?

– Oda hivatalból utaztam volna.

Egy évvel elhalasztották a tokiói nyári játékokat, de komolyan téma volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban (NOB) az is, hogy véglegesen kikerüljön a versenynaptárból?

– Ez bizony egy valós opció volt. Ráadásul a szigetország esetében ez sajnos nem is lett volna precedens nélküli. Az 1940-es olimpiának is ők voltak a megválasztott házigazdái, ami aztán a második világháború miatt végleg elmaradt. A NOB és a tokiói szervezőbizottság végül idén úgy döntött, hogy vállalják a halasztást, ami számos olyan jelentős kihívás elé állította Tokiót, amelyekre nem volt korábban precedens, ezért nem léteztek azokra jó és kidolgozott válaszok. Mondok egy példát: az olimpiai és a médiafalu mintegy tízezer embernek biztosít szállást a játékok idején. Ezeket az ingatlanokat mindig a versenyszektor vállalkozásai építik meg úgy, hogy azokat már évekkel a nyári vagy a téli játékok előtt értékesítik olimpia utáni beköltözéssel. De mi a teendő akkor, ha az évekkel ezelőtt megvásárolt új építésű lakásunkra fél évvel a beköltözésünk előtt az eladónak váratlanul még további egy évre szüksége van? A rendezési kihívások egy halasztás esetén elsősorban abból adódnak, hogy az olimpia lebonyolítása teljes egészében just-in-time alapon működik. Az ehhez szükséges összes fejlesztési, áru-, szolgáltatási és humánerőforrás-igény arra a két hétre van sebészi pontossággal kicentizve, ráadásul a méretek és a mennyiségek miatt ezeket nem véletlenül hét évvel előre kell a rendező városnak megrendelni és lekötni.

Akkor a sportszakmai szempontokon túl, ha nézzük az egyéb szempontokat, nem lett volna racionálisabb elengedni ezt az olimpiát?

– A NOB szempontjából valószínűleg egyszerűbb lett volna, de ők tudják a legjobban, hogy az olimpikonok hetven százalékának csak egyszer adatik meg az életben, hogy kijusson egy olimpiára.

Tokiót győzködni kellett arról, hogy ne mondják le az első pillanatban a rendezést?

– Tokiót senkinek nem kellett győzködni. Ők hét éve készülnek erre az eseményre, a pályázattal együtt pedig már több mint egy évtizede. Tehát náluk jobban senki nem akarja, hogy a 2020-as tokiói olimpia legalább 2021-ben megvalósuljon.

Forrás: Piacesprofit.hu

Kép: Privatbankar