Megfelelő háttér nélkül nincs siker


„Büszkének kell lennünk a válogatottjainkra!”

Az MSGT elnöke, Dietrich Tamás után a bruttó csapat többszörös bajnoka, Kovács Titusz is megosztotta tapasztalatait a walesi kontinens viadallal kapcsolatban. Önkritikusan így fogalmazott: 15 év után most értettem meg igazán, miről szól a golf, illetve miről is kellene, hogy szóljon!


Előzmények

Az elmúlt évekhez képest egy sokkal összeszedettebb és felkészültebb csapattal tudtunk részt venni a szenior Eb-n. Ehhez nyilván az egyéni ráhangolódás mellett, a walesi edzőtábor is hozzájárult (köszönet érte a szervezőknek!) alig egy hónappal a verseny előtt. Már akkor is éreztük, hogy a 2010-es Ryder Cup helyszínéül szolgáló pálya nem lesz sétagalopp. A csodálatos környezetben, lenyűgöző infrastruktúrával ellátott Twenty Ten, a maga trükkjeivel és kihívásaival igazi virtuóz pályának számít.  Játszhatónak ítéltük meg, úgy gondoltuk, ha sikerül betörnünk 80 alá, akkor odaérhetünk a Top 10-be.


Pozitívumok

Először is büszkeséggel tölt el, hogy ismét ott lehettem a válogatottban és képviselhettem Magyarországot ezen a különleges pályán!

A Horváth Joe, dr. Horváth Péter, Gratzl Ferenc, Hideg János, dr. Takács János és jómagam alkotta csapat kellően felkészült a tornára. Az, hogy sajnos nem sikerült hozni a magunktól elvárt eredményt, mindenképp reális képet mutat arról, hol tartunk most (nem technikailag, mert arról meggyőződhettünk, hogy ide tartozunk, itt a helyünk!). Ugyanakkor a pálya sem hazudtolta meg magát, hiszen senkinek sem sikerült megszelídítenie. Még a helyi csapatok játékosai sem tudtak mínuszt játszani egyik nap sem. Par-t is csak ketten értek el a középső körben.

Visszatérve, nem voltunk elég konzisztensek. Egyszerűen nem fértek bele a 9-cessel kezdődő körök. 80 körüli eredménnyel ott lehettünk volna a Top 10-ben, ahogy ott is voltunk az első kört követően, ám a kilengések meghatározták a pozíciónkat. Ennek ellenére büszkék lehetünk a 17. helyre, hiszen benne volt a levegőben egy sokkal jobb pozíció lehetősége. Ugyanakkor látni kell, hogy mindegyikünknek ez volt a reális ezen a pályán, ezzel a felkészültséggel. Az nagy hiba volt, hogy három olyan kaliberű játékost hagytunk otthon (Baldauf László, dr. Bohács Zsolt, Hatvári Árpád), akik nagyban segíthették volna a csapatot a kitűzött cél elérésében. Koller Gyuri már szintén ott kopogtat a válogatott ajtaján, így jövőre erősebben térhettünk vissza. Ehhez viszont szemléletváltásra is szükség lesz.

Az dicsérendő, hogy már nem pofozózsáknak megyünk a kontinensviadalra, hanem fel tudjuk venni a kesztyűt az Európa-bajnokságon szereplő elittel.


Titusz2.jpg


 
Tanulság

Számos konklúziót vontam le, melyeknek a legfőbb tanulságai egyben a következő versenyévad fő céljait is szolgálják.

Ha megnézzük a score-jaimat - egy napot kivéve - nagyon egyenletes volt, ugyanakkor voltak elszállások, amelyek megpecsételték a sorsomat. Az utolsó körben például két lyukon +8-at ütöttem, ami nem fér bele.

Nagyon végig kell gondolni a következő időszak felkészülését nem csak egyéni, de válogatott szinten is. Hiába voltunk kint egy hónappal előbb az Eb helyszínén, ha az ott tapasztaltakat nem tudtuk a javunkra fordítani. Fel kell ismernünk, hogy egy golfedző (technikai tudás) már önmagában nem elég, hogy egy ilyen szintű nemzetközi tornára csúcsformába hozza a tanítványát. A golf sokkal komplexebb ennél főleg, ha egy single játékos felkészüléséről beszélünk. A kirakós minden darabjának (technika, mentális és fizikai erő) a helyén kell lennie, ha labdába akarunk rúgni a nemzetközi mezőnyben.

Komplett menetrendre lenne szükség! Az nem elég, hogy kiírjuk milyen válogató versenyeken vegyen részt valaki. Az csak belépő!

Még tudatosabban, (ld. a szenior női válogatottat) kell készülnünk egy ilyen kontinensviadalra. Példát kell vennünk róluk! Egy egész teamre van szükség az előrelépés érdekében. Kellene szövetségi edző, mentáltréner, terapeuta, akik időről időre monitorozzák a csapat fizikai, technikai és mentális fejlődését az időnként megtartott összetartó edzéseken. Miközben adott esetben a válogatott tagjai a szövetségi edzőjükkel megbeszélhetik (az egyéni edzőjükkel összedolgozva) a pályastratégiát, nem csak úgy, hogy haveri alapon a másik golfozó baráttal dugják össze a fejünket, hanem professzionálisan.

Ha valamit elakarunk érni a jövőben, akkor bővíteni kell a válogatottnak nyújtandó szolgáltatásokat, hiszen jövőre ugyancsak egy Ryder Cup helyszínen, a Párizs mellett elterülő, Guyancourt Le Golf National pályáján kell felvennünk a harcot.

Tovább menve. Ha globálisan nézzük a szűk golfozói magyar elit eredményeit (kivéve néhány juniort és felnőttet), akkor általánosságban elmondhatjuk, hogy nemzetközi szintéren nem tudják ugyanazt a teljesítményt hozni, mint itthon.

Ezért szükség van arra, hogy a Senior Golfozók Társasága és Magyar Golf Szövetség olyan hátteret biztosítson nekik (a különböző nemzeti együtteseknek), hogy kellőképp fel tudjanak készülni mentálisan, erőnlétileg, technikailag a külföldi versenyekre. Ha valaki válogatott lesz, akkor annak bizonyos szintre kell emelni a felkészülését!

Mindaddig, amíg a vezetőink - tisztelet a kivételnek -, nem bíznak annyira a válogatott játékosok képességeiben, hogy minden segítséget megadjanak, nem lesz nagy változás a teljesítményekben. Büszkének kellene lenniük arra, hogy vannak válogatottjaink, melynek tagjai időt, energiát, adott esetben pénzt sem sajnálnak, hogy eredményesebben képviselhessék a magyar színeket.


Következő nagy feladat

Az elmúlt napok tapasztalatait felhasználva szeretnék a szeptemberi Szenior Bajnokságra felkészülni.

Valószínűleg hibáztam abban, hogy - köztudottan - ebben az idényben kevesebb versenyen vettem részt, ami hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos szituációkban, nyomás alatt rossz döntést hoztam. Természetesen nem akarok magamra terhet tenni, de ott szeretnék lenni a dobogó legfelső fokán. Remélem, hogy sikerül! Ott leszek!


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés