Negyedik nap: Boldogság és öröm a köbön

 
Uterga-t a tegnap esti szállásomat örökre a szívbe zártam. Nagyon takaros kis családi szállás, amit egy kedves öreg néni és a lánya üzemeltet. Már a bejelentkezésnél jelezték, hogy itt nincs “szigorú” házirend mindenki akkor és azt csinál, amit akar, csak szóljunk mikorra kérjük a vacsorát, illetve másnap a reggelit.
 
Reggel sem kellett kora reggel elhagyni a szállást ezért a reggelit fél kilencre kértem. Ez volt az elsô éjszakám, amit végig aludtam, örömömre csak saját ébresztőmre ébredtem fél 8-kor. Aludtam, mint a bunda, nem csoda az elmúlt 3 nap megtette a hatását.
 
Reggeli közben kisütött a nap. Az első reggelem, amit nem az eső áztatott. Kiültem a teraszra egy forró teára és élveztem, ahogy a hűvös reggelen, szép lassan melengetni kezdi a testem a nap. Annyira jól esett, hogy még egy kávé erejéig ott maradtam.

 

 
9 óra körül indultam útnak, nem siettem sehova, kihasználtam az idilli reggel minden pillanatát.
 
A mai utamat kb. 30 km-re terveztem, Uterga-ból Estella-ba, nagyobb emelkedők nélkül, dimbes- dombos terepen, 3-4 km-enként középkori falvakat keresztezve.
 
Alig haladtam párszáz métert, le is kellett vennem a kabátom, olyan kellemes volt az idő, ilyen még nem fordult elő amióta itt vagyok. A táj tavaszi pompáját mutatta, nehezen tudtam haladni a csodaszép panoráma miatt, amit a mesebeli Baszk falvak nyújtottak. A napsütés előcsalogatta a madarakat, gyíkok rohangáltak a felmelegedett köveken és a helyi lakosok is sürögtek, forogtak a kertjükben vagy az utcán.
 

Elhaladtam egy piac mellett, mely hangos volt a helyiektől. Betértem venni néhány harapnivalót 10 óraira, itt is sokan köszöntöttek egy Bueno Camino felkiáltással, kedves őszinte mosollyal, majd folytattam az utam.
 
Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy vigyorgok, mint a vad alma, majd kicsattanok a boldogságtól, legszívesebben mindenkit magamhoz öleltem volna. Minden, ami körülvett energiával, boldogsággal, de legfőképp hálával töltött fel.
 
Hálásnak éreztem magam, amiért itt lehetek, azért a rengeteg buzdításért, amit Tőletek és az itteni emberektől kapok. 3 napja a hóban hálát azt pont nem éreztem.
 
Egyik szebb falucskát hagytam el a másik után, észre sem vettem, hogy féltávhoz értem, úgy elrepült 4 óra a gyaloglással, mintha csak 1 órája indultam volna. Talán ezt nevezik meditatív állapotnak.
 
Ebédemet, tanulva a tegnapból 1 órára lőttem be, Cirauqui falucskában, hiába jártam be az összes kis utcáját egy étterem vagy bár sem volt nyitva. Hiába még a szezon előtt járunk... piacon vásárolt datolya és banán, csillapította az étvágyam valamelyest, kicsit csalódottan, de folytattam az utat, hiszen ugyan ennyi még hátra van.
 
Átnéztem az útitervet, és 6 km-re lévő Lorca falujára esett a választásom, ott biztos lesz nyitva étterem, mert sokan ott terveznek megszállni ma este.
Ahogy bandukoltam a továbbra is leírhatatlanul gyönyörű tájakon át egyszer csak egy elvarázsolt Oliva ligetbe érkeztem.
 
Na ez lett a nap fénypontja. Egy kis hippi tanya várta az elfáradt zarándokokat, friss gyümölcsökkel, teával, helyi vörösborral, ülőhellyel és könyvespolccal a fák árnyékában.
 
Többen feltorlódtunk itt, volt aki sokkal előbb, volt aki utánam érkezett, de senki nem tudott innen hamar elindulni!
 
Két 30-40 körüli srác alapította, akik 2 éve kiszálltak a megszokott életből és ideköltöztek, hogy új életet és célt találjanak maguknak. Na mindenki elképzelheti min töprengtünk Lorca felé.
 
Amíg azon járt az agyunk, hogy ezt kellene csinálni és így kellene élni, meg is érkeztünk Lorca-ba. Ott leváltam a hippi lázban égő brigádtól, és kerestem egy kis éttermet, mert a gyümi és a bor, nem lesz elég a hátralévő 8-9 km-re.
 
Nem kellett sokáig keresni, itt sok hely várja a zarándokokat áprilisban is.
 
Ettem egy jó nagy adag lencselevest, egy helyi brassói pecsenyét, és egy gyógysörit legurítva ismét úton voltam Estella felé.
 
Az utolsó harmada az útnak, már nem volt annyira mosolygós, de leginkább csak a lábaim jelezték, hogy ideje megérkezni, elég volt mára. A nap is elbújt, köszönjük, legalább eddig velünk tartott.
 
Azért, hogy az esőkabát se legyen érintetlen a mai nap, fejembe kaptam egy 20 perces záport. Sebaj, annyira fel voltam töltődve, hogy egy picit sem vette el az egész napi jó kedvem.

 
Délután 5-re értem be végül Estella-ba, ahol ajánlották, hogy keressek fel egy szépen felújított kolostort és szálljak meg ott mert nagyon megéri az élményt. Így is tettem, nem bántam meg csodaszép a hely, és csak 4 ágyasok a szobák. Nekiálltam mosni, majd amíg a szárító program 1 órás munkába kezdett, kimentem a kertbe jógázni. 10-15 perc múlva már elég hűvös lett, így áthelyeztem a “stúdióm” a szobámba.
 
Ma sokkal könnyebben mentek az álló ászanák is mint eddig, bár összességében szerintem ma esett messze a legjobban.
 
7-8 között lesz a vacsora, de ahogy most érzem magam, tegnaphoz hasonlóan, hamar lövöm ma is a pizsit.

banner

banner ugynoksegi v2 260px

zsirafmagazin hg re

  icy menthol

 

joga ipaper header

Keresés