Nem csak a filmekben létezik ilyen

Rájátszás után dőlt el a hat ország versenye Balatonudvariban

A Monarchia Kupán, melyet idén Magyarországon rendeztek meg a különleges szépségű, de rendkívül nehéz Balaton parti pályán, 3 nap után is azonos ütésszámmal állt a szlovák és a magyar nettó válogatott. Az egyik legnehezebb, a 9-es szakaszon (167 m, mely egy tó átütése után érhető el) szétütés döntött a két csapat között.

A magyarok részéről Jakobi László, a csapat kapitánya döntötte el a hirtelen halál szellemében az első hely sorsát. Az első körben, a szlovák játékos és Jakobi is harmadikra a lyukba küldte a golflabdát, a nagyszámú érdeklődő legnagyobb örömére. A verseny folytatódott, de a 2. alkalommal ez már csak a magyar játékosnak sikerült (mindkétszer közelebbről, mint 30 cm), így a magyar csapat (Dietrich Gábor, Dietrich Tamás, Gulyás Gyula, Malatyinszki Tamás, Máthé István és Jakobi László) lett a verseny győztese, mellyel megismételte a tavaly Horvátországban elért sikerét. A 3. helyet Ausztria válogatottja szerezte meg.

Leírhatatlan élmény volt – értékelte a végjátékot a csapatkapitány, Jakobi László –, szemben közel 100 ember, közte sok magyar, előttem pedig a labda és a 170 méter. Ez pedig olyan dolgot hozott ki belőlem, amire azt hiszem, más helyzetben soha nem lennék képes. Ehhez kell egyfajta önkívület. Körülvesz a tökéletes csend, csak egy kis zizegést hallani a nádasból, és a saját szívverésed lüktetését, és tudod, hogy a csapat a közelben egy emberként szurkol érted. Van egy jó film a golfról, a Bagger Vance legendája, abban volt egy ehhez hasonló ütés. Eddig a pillanatig nem is hittem, hogy ilyen a valóságban is létezik, hogy kiélezett helyzetben 170 méterről egymás után 20 centiről sikerüljön pattolni, hogy aztán a társak a levegőbe dobáljanak örömükben. Ezzel eddig csak filmekben és mások történeteiben találkoztam, úgy tűnik azonban, tényleg létezik. Rengeteg nagy pillanatnak lehettem részese az életemben, felléptem például a Carnegie Hallban is, de ilyet még nem éltem át. Megfogalmazhatatlan élmény, közösségi élmény. Boldog vagyok, hogy ennek az élménynek a részese lehettem, és hogy nyert a csapatunk.

A bruttó csapat – Kovács Titusz, Nagy István, Takács János, Koplányi Tibor, Gratzl Ferenc és Miszlai Sándor – is szép eredményt ért el. Az 5. hely előrelépést jelent, a mutatott játék biztató a jövőre nézve. Mivel a nettó csapat (Nagy István, Dietrich Gábor, Malatyinszki Tamás, Máthé István, Tóth János és Jakobi László összeállításban) az Európa Bajnokságon is bronzérmes lett Norvégiában (23 ország versenyzői között), a szenior golfválogatott nagyon jó évet zárt 2016-ban. Bízunk a további jó folytatásban 2017-ben is.

Nem a helyezés számít, hanem az, hogy önmagához képes fejlődött a válogatott – mondta Jakobi László – Nagyon sokat lépett előre az egész szenior társaság, és ezt fontos mindig hangsúlyozni, hiszen fiatal éveinkben nem golfozhattunk, jelentős hátrányból indulunk más nemzetekhez képest. Ezt úgy kell felfogni, mint mondjuk a magasugrást. Ha tavaly 7.30-at ugrottunk, idén 7.50-et, az azt jelenti, fejlődtünk magunkhoz képest. Lehet, hogy jövőre 7.70-et ugrunk, mégsem fogunk vele nyerni. Elsősorban nem a helyezés fontos, mert itt a pillanatnyi forma, az ellenfelek teljesítménye is nagyon sokat számít. Az viszont, hogy a csapat játékban és gondolkodásmódban fejlődik, többet jelent, hiszen így mindenkinek nagyobb kedve lesz azon dolgozni, hogy jövőre még sikeresebbek legyünk. Természetesen nagyon boldogok lennénk, ha a tovább javuló játékunk hasonlóan nagyszerű helyezésekkel párosulna a jövő évben is.

Versenynaptár


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés