112 év múltán avattak ismét olimpiai bajnokot az ötkarikás játékokon, ahol az angol Justin Rose 5 és félórás drámai csata végén állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Teljesen megérdemelten. Az angol himnusz neki és országának, a torna üzenete pedig egyenesen minden sportot szeretőnek szólt: az olimpia nem létezhet golf nélkül, de a sportágnak is szüksége van az olimpiára.

A RIÓI EREDMÉNYEK IDE KATTINTVA TEKINTHETŐK MEG!

2016 csalódást keltő év volt Justin Rose számára, tekintettel a tehetségére, a játékintelligenciájára és a benne rejlő potenciálra. Évek óta az egyik legmagasabb szinten játszó golfos, a US Open 2013-as győztese, a Ryder Cup-ban az európai csapat extraklasszisa, de idén még nem ízlelhette meg a siker ízét. A márciusban előjött hátsérülése elhúzódott és egyre súlyosabb lett, így kénytelen volt egészen a US Open-ig a golfpályák helyett rehabilitációra és terápiákra járni. A WGC-Bridgestone volt az első torna, ahol szerepelt, majd az Open-en valamint a PGA Championship-on is elindult.

"Azt hiszem, az egyetlen dolog, ami visszatartott a győzelmektől idén, az az állandó sérülésem. Ez az év kissé lassan indul számomra” – vallott őszintén Rose. “Nem voltam képes utolérni még az edzéseken sem a normál sebességemet. Ha őszinte akarok lenni, akkor talán Doral óta szenvedek. Nagyon örülök, hogy végre túlvagyok ezen a perióduson. Már többször éreztem, hogy az igazi játékom közel, de nem tudnám megmondani, mit csináltam másképp ezen a héten. Talán jobban ráéreztem a puttolásokra, illetve határozottan jobbak lettek a drive-jaim. Az iron-játékom azonban még javulhatna”- nyilatkozta a 3. kör után élre álló angol. A 36 esztendős szigetországi játékos már szombati teljesítményével (-6) és 65-ös ütésszámával évi legjobb körét reprodukálta (a májusi Players Championships első körén ütött hasonlót). De már a torna felvezető hete is eltért a megszokottaktól: nem volt pénzdíj, sem FedEx Cup, sem világranglistás pontszám. Csak önérzet. Rose élvezte a tornát megelőző pár napot, hogy más sportolókkal találkozhatott és részese lehetett az angol csapatnak. Ennek fényében az egész esemény is más megvilágítást és értelmet kapott számára is, és szemmel láthatóan élvezte az olimpia milliőjét.

A győztes és a medál 

“Azt hiszem nagyon egyedi, több, mint a Ryder Cup, több, mint egy major, de azt mondanám igazság szerint, hogy mindegyiknél különlegesebb. Ha őszinte akarnék lenni, nem tudnám pontosan behatárolni egyik kategóriába sem. Jómagam így állok az egész eseményhez. Nem hasonlítható semmi máshoz. Minden várakozásomat felülmúlta, és ilyen közönség előtt csupa élvezet volt a játék. A különböző országok játékosai részéről egységes volt a jószándék, mindenkinek megvolt a maga közönsége is. Azt hiszem a nézők is jól szórakoztak, és kellemes meglepetésként ért, hogy ilyen nagyszámban voltak jelen, fantasztikus hangulatot teremtve.”

A vasárnapi teltház (12 ezer eladott jegy) egy olyan nem-golf orientált országban, mint Brazília, egészen lenyűgőző.

A két éllovas csatája ugyan nem emlékeztetett a négy héttel ezelőtti Royal Troon-nál látott ún. ‘Párbaj a nap alatt’ küzdelemre, ahol Stenson állta Phil Mickelson támadásait és nyerte élete első major bajnokságát. Ámbátor, ez a mostani páros produkció is abszolút kiszolgálta az igényeket; két nagy bajnok versengett egymással, fej-fej mellett, egész álló nap, több, mint 5,5 órán keresztül, míg végül holtversenyben érkezve (-15) a par-5-ös 18-as lyukhoz, Stenson egy pillanatra kihagyott. Egy igen átlag alatti gyenge közelítő ütéssel 5,5 méterre került a lyuktól, melyet egy 3-as puttolással és bogey-val tudott elhagyni. Rose-nak 0,7 méterről két putt-ja maradt, de az elsővel s ezáltal egy birdie-vel bebiztosította a győzelmet. 112 év után az első golfosként nyert olimpiát és ő az első játékos, aki major-on és olimpián is diadalmaskodott. Egyúttal ez volt Rose első tornagyőzelme 10 hónap alatt, utoljára a HSBC Hong Kong Open-en végzett az első helyen tavaly októberben. “Azt mondtam magamnak, ki kell zökkentenem Stensont“– mesélte Rose a torna végén. “Tudtam, nem fog sanszot hagyni. Nyilván az utolsó lyuknál a bogey is csak azért történhetett, mivel akkor már belekényszerült egy olyan szituba, hogy be kellett ütnie a putt-ot. Mindazonáltal, Henrik őrületesen jó játékos. Kíméletlenül kihasználja, ha hibázol és szédületesen játszik. Alig várom, hogy a Ryder Cup-on egy csapatban legyünk! Nagyon nagy játékos és igazi jóbarát, s a 18-ast befejezve is ugyanaz maradt, mint mindig: kedves és szívélyes”- szólt elismerőleg a rivális svédről az újdonsült bajnok. Majd kisvártatva hozzátette: “Azt mondtam neki ‘fantasztikus nyarad volt’, utalva arra, hogy megnyerte az Open-t, aminek én szívből örültem. Rengeteg játékos van, a bajnokságok jönnek sorra, s azokon valaki győzelmet arat. De profi golfosként nagyon kevés olyan srác van, akinek a sikerei őszintén boldoggá tesznek. Nos Henrik, ő pont egy ilyen srác.”

A 40 éves Stenson valóban igazi gentleman-ként ment gratulálni Rose-nak, annak győztes birdie-jét követően. A svéd 68-as záró köre miatt nincs semmi szégyenkeznivalója, holott kétségtelen marad számára egy cseppnyi bánat, hisz nagyon meg akarta nyerni a versenyt az Open bajnokság mellé, és ehhez irtózatosan közel is került.

Ha visszatekint erre a nyárra, amikor megnyerte a British Open-t, versenyben volt a PGA bajnokságon és úgy érkezett az utolsó green-re az olimpián, hogy esélye volt az aranyra, nos akkor az ezüstérem kiváló vigasz lehet számára.

"Természetesen, ha jó pozícióban vagy, hogy nyerj vagy megpróbálj nyerni, akkor mindig egyfajta csalódottságot érzel, ha nem sikerül” – nyilatkozott a vesztes Stenson, aki bogey-ott az 18-asnál, miután birdie kísérlete (amellyel kiharcolta volna rájátszást) elkerülte a lyukat. „Ugyanakkor, ahogy többször is hangoztattuk az olimpia folyamán, azért itt még a vigaszdíjaknak is más az értéke! Ha valaki egy héttel ezelőtt azt mondja, hogy éremmel távozom Rióból, azt hiszem boldogan igent mondtam volna. Boldog vagyok, és nem érzem azt, hogy a legjobb játékomat nyújtottam a héten. De ahhoz elégséges volt, hogy versenyben legyek és végső soron ez volt a célom.”

A torna befejező körében jártunk, mikor Stenson gerince begörcsölt. Négykézlab próbált nyújtania a 13-as lyuknál, majd gyógytornász is dolgozott rajta a 14-esnél, ahol egy rutinütés a vezetésébe került. De a svéd elemében volt és 16-os lyuknál egy 1.2 méteres birdie-vel visszahozta magát az élre.

Az utolsó kört is a feszültség és izgatottság lengte körül, senki nem vezetett 1 ütésnél többel, egészen addig, míg Rose 36,5 méterről egy méteren belülre ütötte a labdát. Olyan ütés kellett ehhez, mint a 4-es iron 209 méterről 3 évvel ezelőtt Merion-ban a 18-as lyuknál. Akkor az (is) győzelmet jelentett Rose-nak. Nos, az i-re a pontot az utolsó lyuknál elért birdie-vel -4 (67) -tel tette fel és két ütéssel kevesebbel zárt, mint Henrik Stenson. “Ő megcsinálta a birdie-t, én nem és ezért megnyerte az aranyat, én pedig az ezüstöt”- foglalta össze a lényeget Stenson.

Csak ha valaki nem tudná, Rose és Stenson barátok, korábbi szomszédok a Nona tónál Orlandoban és remek csapattársakká kovácsolódtak két évvel ezelőtt a Ryder Cup-án Skóciában.

Justin Rose záró birdie-jét követően vette kezdetét az ünneplés. Nem volt hétszámjegyű csekk vagy FedEx Cup pont, nem kapott senki kancsót vagy zakót avagy más trófeát. “Csak” az aranyérem és mellé a megnevezés: olimpiai bajnok. “Ez olyan hihetetlenül hangzik”- állítja Rose, aki ezen győzelmével már a 10. helyre jött fel a világranglistán. “Az utolsó green-en voltam, s azok a szavak jutottak eszembe, melyet az egész torna idején mondtam. ‘Remélem egy napon a pályafutásom összegzéseként majd ez áll: többszörös major bajnok. De ha csak annyi lesz ott, hogy major bajnok és olimpiai aranyérmes, én akkor is nagyon-nagyon boldog ember lennék.’ ”

A dobogó legmagasabb fokára lépve, Rose lehajtotta a fejét, az aranyérem a legmegfelelőbb helyre került, a bajnok nyakába, hosszan meg is bámulta. Még egy major bajnok számára is többet jelentett ez a pillanat, mint gondolta. „Ez az a momentum, amelyet láthattál sok más sporteseményen. Koncentráltam, és eltökélt voltam, hogy az angol csapatot képviselem, vagyis tudásom legjavát állt szándékomban adni. S egy varázslatos hét lett belőle.”

A szigetországi az első olimpiai bajnok a szintén négybetűs kanadai Lyon 1904-es győzelme óta. Rose aranyérme az angol csapat egyik legsikeresebb napján született Rióban. 5 arany 4 sportágban a Team Great Britain mérlege vasárnap: Justin Rose (golf), Jason Kenny (pályakerékpár), Mo Farah (atlétika), Max Whitlock (torna), utóbbi 2, illetve Andy Murray (tenisz).

Rose aranyérme az angol csapat egyik legsikeresebb napján született Rióban.

Az olimpiai golftorna hivatalos jegyzőkönyvébe a következő eredmény került be: Rose, 67, Stenson 68. Kuchar 63. Utóbbi szédületes módon kapaszkodott fel a dobogóra, ahol – bár teljesítményével még az első hely is elérhető közelségbe került, - végül is a bronzéremmel kellett beérnie.

Hogy milyen nagy jelentőségű a golf az olimpián? Matt Kuchar, aki 63-mal zárt a bronzérmes helyen azt mondta: “Életemben soha nem örültem egy harmadik helynek úgy, ahogy most.” S ha belegondolunk, hog Jordan Spieth-nek az Open estéjén meghozott az olimpiai szereplést lemondó döntése nyitotta meg egyáltalán az utat Kucharnak, akinek egy hete még fogalma sem volt a lebonyolítási formáról. De nyíltan elismerte, hogy reménykedett abban, páran visszamondják és így marad számára lehetőség a részvételre. „Nem lehetnék büszkébb” – vallja Kuchar, aki a 18-asnál egy hajszálra volt a birdie-től és attól, hogy pályafutása legjobb körét (62) produkálja. Végül az amerikai, aki az 5. helyen kezdte a vasárnapot 63-mal (8) vitte haza a bronzérmet. „Nehéz szavakkal leírni az érzést, azt a megtiszteltetést, amelyet belül érzek, hogy országomat képviselhettem. Csak kijössz, és egy olyan fantasztikus kört viszel véghez, amely akár az aranyéremig repíthet...ennél nagyobb boldogságot nem tudok elképzelni!”

Ki hitte volna, hogy azok a golfosok, akik milliókat keresnek, akik saját repülőgépeiken utazzák körbe a világot, luxusszállókban élnek, elképesztő fellépti díjaik vannak, nos mégis az igazi kiváltságot egy kvázi vállalati kirándulás-hoz hasonlítható túra jelenti és ilyen érzelmeket vált ki az éremért való küzdés?

Egyik oldalon a golf fundamentuma (és csúcspontja is egyben) az évenként megrendezendő négy major bajnokság. A másikon az olimpia, melyet lenéztek, és nem tartották szükségesnek. Talán bizonyos szempontból érthető az a fajta megközelítés, a major bajnokságok a mérvadóak és biztos, hogy hosszú időbe telik, mire az olimpia azonos szintre ér. Ez egy hosszú út, de ha az összképet nézzük, felismerést nyert, hogy milyen hatással lehet egy nem golf-központú nemzet golfjátékosaira, mennyi gyermeket inspirálhat, akik ütőt ragadhatnak egy ilyen olimpiai tornát megtekintvén. S talán a sportág így profitálhat magának a legtöbbet.

Az olimpiai golf talált magának egy igazi nagykövetet is, Bubba Watson személyében, akit nem is tölthetett volna el nagyobb boldogság, mint egy 8. hely elérése. „Az egész golftársadalom hálás lehet.” – mondja Watson. „Amikor megnézel más országokat, és versenyzőiket, akik nemcsak órákat, de éveket edzenek néha 30 másodpercért,egy percért vagy néha kevesebb, mint 10 másodpercért... minden évben ott lehetek Augusta-ban mivel megnyertem a Masters. Ez rettentően megtisztelő. Az pedig, hogy az USA-t képviselhettem az Olimpián, az eddigi legnagyobb megtiszteltetés, amiben részesültem.”

Bár végül Watson nem tudta beteljesíteni a vágyát és nem nyert érmet, de számára is világossá vált, hogy a golfnak helye van az olimpián! A napsütötte olimpiai golfpálya valósággal vibrált, a lelátók telis-tele voltak, rajongók ezrei zászlókat lengetve kísérték a mezőnyt, hol éljenezve, hol énekelve fokozták az amúgy is különleges esemény hangulatát.

“Ez a legélvezetesebb golfút, melyet valaha is megjártam” – mondta Bubba Watson, aki egy magánházban tartózkodott a megnyitó előtt, utána viszont ő is beköltözött az Olimpiai Faluba, mivel azt sem akarta elmulasztani! Sőt, vasárnap még nagyobb öröm volt látnia csapattársát, aki úton volt a bronzérem felé. ”Nagyon büszke vagyok, hogy Matt megszerezte a harmadik helyet!”

S hogy egy élő legendát, Tiger Woods-ot is idézünk, aki ugyan nem lehetett jelen Rióban, de twitter-én keresztül üzent a golftársadalomnak, hogy a torna minden mozzanatát nyomon követte:”Izgultam Rosie, Henrik és Kuch sikeréért! De a Rióban lévő minden golfos egyaránt büszke lehet!”

A szakemberek már most arról kezdtek vitatkozni, hogy 2020-ban hasonlóan hektikus nyár vár(na) a golfozókra, ezért a július végi tokiói ötkarikás játékokig ésszerű volna átstruktúrálni a naptárt. Mondjuk a championships-et áttenni szeptember elejére. Valamint többen felvetették már most, hogy miért ne lehetne akár több kategóriában érmet osztani, s ezzel a Ryder Cup-hoz hasonló csapatversenyek olimpiai létjogosultságáért szálltak síkra. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a golf visszatért, nemcsak az olimpiákra, de a sportág jövője szempontjából talán az egyik legfontosabb színtére, a köztudatba is!