112 évnyi Csipkerózsika-álomból, ma 2016. augusztus 11-én brazil idő szerint reggeli 7.30 órakor a hazai Adilson da Silva, a kanadai Graham Delaet és a koreai Byeonghun An tee ütései keltették életre a golf nevű sportág olimpiai szereplését. Hogy milyen régen is volt 1904, azt talán hűen illusztrálják az alábbi tények:
- Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia része volt és Ferenc Józsefnek hívták az uralkodót;
- Az I. világháború kitörése előtt voltunk kereken 10 évvel;
- 4 évvel vagyunk azelőtt, hogy a Harland and Wolff megkapja a Titanic nevű hajó megépítésére szóló megrendelést;
- Angliában VII. Edward a király, Orosz Birodalom élén II. Miklós cár áll, az Egyesült Államokban Theodore Roosevelt az elnök;
- A golfozók a sportág 10. US Open-t játszották abban az esztendőben…
Vasárnapra a szervezők már eladtak minden létező jegyet, de az első naphoz viszonyítva még így is szépszámú kb.3-5 ezernyi igen lelkes közönség előtt vette kezdetét a négynapos olimpiai golftorna. A 60 érdekelt részvételével az Olympic Golf Course-on zajló esemény egyik érdekessége volt, hogy 7.41 órakor a második trojkában találhattuk a Harrington – Manassero párost, akik hivatalosan is tagjai voltak a sportág felvételi kérelmének támogatásában!
A szakemberekkel, a nézőkkel együtt maguk is a játékosok között is az volt a vezető téma, hogy a a sportágnak jobban szüksége van az olimpiára, mint az olimpiának a golfra. Ezt támasztja alá többek között az a tény, hogy van olyan pontja a földgolyónak, ahol egy olimpiai aranyat még mindig többre taksálnak, mint egy zöld zakót a Masters-en. Igy példának okáért egy esetleges indiai vagy kínai éremszerzés, ezekben az országokban automatikusan hihetetlen láncreakciót indíthat el. Az tény, hogy az olimpiai “sportszínpadnál” nagyobb megnyilvánulási lehetőség nem adódhat, ez üzenettel felérő dobása lehet a sportágnak, amely az elkövetkezendő négy napban új fejezetét írja!
A hiányzók mindenki számára ismertek. De lássuk a legnagyobb delegációt, hogyan érzik magukat az amerikaiak. A jelek szerint kiválóan. Matt Kuchar, Bubba Watson, Ricky Fowler jelen volt a hét elején az úszóeseményeken, ott szurkoltak igen lelkesen Katie Ledecky-nek, Phelps-nek, és az USA váltócsapatnak. Élvezik az olimpia hangulatát, minden rezdülését. Az eddigi szokványos Tour-on bevett kérdések, mint a “Milyen a pálya, hogy mennek az ütések?” helyett most a “Milyen sportág eseményein voltatok tegnap este? Kiket néztetek meg? Láttátok Phelps-et vagy a tornászokat? Hova megyünk ma este?” kezdetűek váltak gyakorivá.
Bubba Watson az ESPN-nek adott exklúzív interjújában bevallotta, hogy első gondolata a golf olimpiára való visszakerülésekor az volt, hogy “csodálatos, de hogyan lehet bekerülni a csapatba?”
Számára mindig fontos volt az ország reprezentálása, és csak álmodni mert arról, hogy egy napon olimpia sportolóként lehet jelen. Ahogy mondta: “Ez nemcsak egy álom megvalósulása, több ennél. Nekünk eddig nem lehetett ilyen álmunk. Szóval ez magában egy új álom.“
Arra a kérdésre, hogyan fogadta, mikor több kollégája lemondta a részvétel, Bubba azt felelte: “azt hiszem, csupán az időzítés volt a probléma. Egy évvel ezelőtt mindenki itt akart lenni. Aztán egyre több hír kapott szárnya a Zikáról.”
Watson egyébként az utolsó lyuknál birdie-zett, de a 10-nél csinált egy dupla-bogey-t. “3 napom maradt a javításra és hogy továbbélvezem ezt a kalandot.”'
Csapattársa, Rickie Fowler jelenleg az olimpia Leonardo DiCaprioja. Nemcsak a kettejük lévő hasonlóság miatt, de akár az olimpia faluban, akár máshol fordul meg, mindenki vele szeretne fotózkodni. Egyúttal ő volt az is, aki a social median keresztül üzent azoknak, akik nem jöttek el Rióba: “Egy nagyon jó dolgot hagytatok ki srácok!”
A játékosok élvezik az ittlét minden pillanatát, hogy más országok, más sportágak versenyzőivel találkozhatnak. Az Egyesült Államok pedig kivételes helyzetben van, hisz egyedül ez a nemzet delegálhatott 4 versenyzőt, szóval akár még annak esélye is fennáll, hogy kibérelik a pódiumot Wastonék…Erre célzott Rickie Fowler is, az más kérdés, hogy a pályán már közel sem jeleskedett annyira, hisz csak 75-ös kezdés az övé. Csütörtökön egész nap szenvedett Rickie, különösen az első lyuknál bemutatott négy putt-ja marad negatív szenzáció. “Általában a green-en, a legrosszabb a egy két-putt. Ma ez nagyon kemény volt, keresztszélben puttingolni nem egyszerű.”
Így csatlakozott Bubba Watson-hoz (73) illetve Patrick Reedhez (72), akik szintén par fölött teljesítettek. Az egyedüli kivétel az amerikaiaknál Matt Kuchar volt (69), aki ezzel 11. helyen áll, 6 ütéssel a vezető ausztrál Marcus Fraser mögött. Mégis kissé csalódást keltő a négyük teljesítménye, lévén négy olyan játékosról van szó, akik stabil tagjai a Top 20-nak, sőt ketten közülök Top 10-ben vannak.
Fowler most 8. a ranglistán, de a Masters-en és a US Open már a szombati csoportba sem jutott be. A legjobb eredménye egy megosztott 10. hely a WGC-Bridgestone meghívásos versenyen múlt hónapban. Watson második volt a WGC-Cadillac-en miután megnyerte a Northern Trust Open-en februárban, de azóta csak egy 8. hely a legjobbja Kínában.
Az elsőkörös teljesítményüket látva, az a bizonyos dobogóra feljutás most már nem lesz sétagalopp számukra. S egy itteni kudarc, akár még a Ryder Cup szereplésre is rányomhatja a bélyegét. Watson és Fowler kívül állnak az amerikai Ryder csapatba kerülésen, és mivel az olimpia nem hoz pontot egyiköjük számára sem, a kapitány Davis Love III jóindulatában reménykedhetnek. A hónap végén esedékes The Barclays lehet a szelekció újabb állomása.
Reed becsúszott a legjobb 8-ba múlt héten a Travelers bajnokságon nyújtott teljesítményével, de az ott látottaktól most messze elmaradt. “Már nem tudtam rosszabbul megütni a labdát és már nem puttolhattam volna ennél pocsékabbul, mint ma” – értékelte a napját az amerikai.
“Mindannyian a pódiumon szeretnénk lenni. Jómagam úgy érzem képes vagyok 3 napon keresztül minőségi ütésekre. Rengeteg birdie lehetőség lesz még. Még idő is van. Ez nem sprint verseny, ez marathon. Mégha néhány rossz ütésünk is jön, de még feljebb kerülhetünk a tabellán” – reménykedik Kuchar. Amúgy ő volt az egyetlen amerikai, aki par fölött zárt.
A nap egyik hőse Justin Rose volt. A torna előtt azt nyilatkozta, hogy nyilván nagyon örülne ha éremmel távozhatna, amelyet hazájának (Anglia) szerez, de ha ez nem jön össze, attól még életre szóló élményekkel hagyja el Riót. Az angol már az első napon történelmet írt azzal, hogy az újkori olimpiák történetének első hole-in-one-át ütötte a 4-es lyuknál. “A 8-as iron-nal akartam ütni, de a caddie, Mark “Fooch” Fulcher azt ajánlotta, hogy 7-iront használjak. Igy tettem. Ha először csinálsz valamit, azt senki nem veheti el tőled, történjen bármi.“ Van benne igazság...
A nap végén mégis az ausztrálok örülhettek a legjobban. Nemcsak annak, hogy ismét a golf jelen van az olimpián, de versenyzőjük, Marcus Fraser áll a tabella élén. A New South Wales-beli Corowa-ból származó veterán játékos 8 ütéssel volt par alatt és 63-as napi teljesítményével rögtön az élre állt. A 38 éves játékos neve mellett 3 tour győzelem szerepel, legutóbb idén Malaysiában diadalmaskodott. Ma pedig 3 ütéses előnnyel vághat neki a pénteknek.
Pár héttel ezelőtt még maga sem adott esélyt egyáltalán annak, hogy az ausztrál csapat tagja lesz.
“Magában a tényt, hogy itt vagyok, megpróbálom kiélvezni” – nyilatkozta Fraser.
Adam Scott és Jason Day győzelmei elhomályosították a teljestményét és a világranglista 90-ként halvány esélye sem volt idekerülni. Scott lemondta a részvételt, aztán a helyére kijelölt Leishman is visszalépett, Day-jel egyetemben. De még ez sem lett volna elég, Matt Jones döntése is kellett, aki szintén nem vállalta a játékot Brazíliában. “Örülök, hogy úgy döntöttek, ahogy. Jómagam nagyon itt akartam lenni. De ugyanakkor tiszteletben tartom mindenki döntését.”
Fraser 4 birdie-t helyezett el sorban és 31-et csinált az első 9 lyukon, majd további néggyel gyarapította azt a következő kilencnél, így 63- zárt, hárommal a svéd Henrik Stenson és a kanadai Graham DeLaet előtt. A svéd egyenletesen játszott, a 6 birdie mellé vesztére a 13-asnál egy bogey-t szedett össze.“
Azt hiszem ez talán a legjobb köröm volt, amit valaha játszottam, tekintve a körülményeket. Amikor a 18-asnál a labda bement, lenéztem, kivettem a lyukból és olyan érzésem volt, amelyet soha nem felejtek el. Ez attól nagyon különleges, hogy itt lehet a golf az olimpián ismét!”- nyilatkozott a történelmi nap végén az első helyezett Fraser. Az érzéseivel nem volt egyedül!
