Visszavágásra készül a magyar golfcsillag

Neve mára összeforrt a magyar golffal.

19 éves és az elvesztett LET kártya után sem szomorkodik, előretekint. Lajtai-Rózsa Csilla még kudarcok esetén sem adja fel az álmait. Sőt, szerinte a kudarc egyenes út a sikerhez, mert a bukás mindig egy újabb lehetőséget nyit meg. Példa erre, hogyha Csicsi a következő öt LET Access Tour állomásból háromszor a dobogón végez, nagy valószínűséggel kvalifikálja magát a 2016-os olimpiára!

 

Amerikai edzőtábora előtt szerkesztőségünk vendége volt Lajtai Rózsa Csilla, aki 2015 végén Marokkóban egyetlen ütéssel maradt le a Ladies European Tour-ról. Ekkor sokan temetni kezdték, mondván, hatalmas lehetőséget hagyott kicsúszni a kezei közül, amivel ráadásul a 2016-os olimpiának is búcsút inthet. Nos, ez koránt sincs így, ugyanis a LET kistestvérének számító Access Tour-ról is van reális esély a kijutásra – erről maga Csilla beszélt szerkesztőségünkben. Azt már mondanunk sem kell, hogy van visszaút az elitbe is ebből a sorozatból. Legjobb példa erre Csicsi barátnője, Isi Gabsa, aki kiegyensúlyozott tavalyi LET Access évének köszönhetően kvalifikálta magát a LET-re. A következőkben Csilla őszintén vall a 2015-ös év megpróbáltatásairól, illetve a vele kapcsolatos negatív híreket is igyekszik eloszlatni.

HG: Kezdjük Marokkóval… Gondolom többször lejátszottad magadban a köröket, mi hiányzott? Mik a tanulságok?

Felkészülten, Tom Burnett-től érkeztem a Q-School fináléra. Úgy éreztem kész vagyok rá! Emlékszem, mikor két éve az első finálén vettem részt, sokkal jobban féltem, mint a mostanitól, mert nem tudtam mire számíthatok, úgy éreztem „Úristen, erre még nem állok készen!” Nyilván akkor az „esélytelenek” nyugalmával indultam, még amatőrként. Végül, így visszanézve, elég könnyen meglett. Decemberben viszont profiként, egy LET szezonnal a hátam mögött, sokkal felkészültebbnek és magabiztosabbnak éreztem magam, mint egy évvel előtte. A felkészülésem is folyamatosabb volt, mint 2014-ben, ugyanis akkor a szalagavató miatt kevesebb időm volt edzeni, ráadásul most egyenesen Amerikából, Tom-tól érkeztem.

Idén - bár nem féltem tőle annyira - mégis volt bennem valami gát!

Az egyik legstresszesebb évem volt 2015, bár minden percét imádtam. Viszont úgy érzem, hirtelen mélyvíz volt nekem. Sokat tanultam, de még mindig nem éreztem teljesen felkészültnek magam, és ez valahogy tudat alatt végig bennem volt a fináléban. Minden ütésem előtt izgultam, hogy jaj, ha nem sikerül, kieshetek a LET-ből, illetve ha sikerül, újra a mély vízben leszek. Ez nagyon nyomasztott.

Meg kell említeni, hogy a mezőny is erősebb volt, mint 2014-ben, ráadásul a pálya megválasztásánál sem volt szerencsém. Kivették a kedvenc pályám, ahol az egyéni rekordomat játszottam, és benne hagyták a mumusomnak számító Samanah-ot, ahol az utolsó napon elvéreztem. Emlékszem, a 15-ösön hármat is puttoltam, ahonnan nem sikerült visszajönnöm az utolsó 3 szakaszon. Nem jöttek a birdiek, annak ellenére, hogy 2 méterekre voltak a birdie putt-jaim.

A caddy-mmel, Lugosi Balázzsal jó csapatot alkottunk, ha a helyzet úgy kívánta csendben volt, mert tudta, hogy nekem erre van szükségem. Partner volt végig, bár tudom, nehéz eset vagyok, ha bekattanok a pályán. :)

HG: Úgy érezted, hogy mindent megtettél a felkészülés alatt?

Készen voltam mikor odaértem Marokkóba, és miden reggel úgy álltam ki, hogy „meg akartam enni” a pályát. Az utolsó nap gyengébb volt, ráadásul a hátsó kilencen elkezdtem félni, izgulni, hogy mi lesz, ha nem sikerül? A tét nem volt kisebb, mint a CUT-ba kerülés. Folyamatosan az A” és a „B” terv járt a fejemben! Minden egyes ütésnél úgy éreztem, hatalmas nyomás nehezedik rám, amivel nem vagy csak nehezen tudtam megbirkózni. A vége már ismert, egy ütéssel maradtam le.

Utólag átgondolva elmondhatom, hogy több tényező is szerepet játszott a kudarcban. Technikailag talán, de mentálisan biztosan nem voltam eléggé felkészült, hogy megbirkózzak azzal a teherrel, ami az utolsó 9 lyukon várt rám. Úgy nem lehet játszani, hogy olyan érzés van benned, hogy „ezt most el ne rontsd”, mert akkor elrontod.

Ebben kell leginkább fejlődnöm az idei szezonra, hogy mentálisan jobban bírjam a hasonló szituációkat.  Természetesen tudom, hogy az ilyen helyzeteket elkerülni nem lehet, de kezelni igen, hogy ne essek szét! Ezért járok dr. Lénárt Ágotához mentális tréningre, aki sokat segít abban, hogy elhiggyem, meg tudom csinálni! Ezen dolgozunk!

Másrészről meg lehet nézni, hogy az előző évhez képest sokkal alacsonyabb score-ral lehetett megcsinálni a Top 30-at. Én -1-gyel voltam akkor a 17., most meg a 30. helyen -3-mal zártak.

HG: Sokakban felvetődött a kérdés, hogy oké kijutottál erre az álom Tour-ra, ami egyúttal meg is jelölte a te életed, a te utadat, hogy golfos karriert építesz.  Nem kellett volna inkább halasztani az érettségit, hogy minden idődet és energiádat a LET-nek szentelhesd?

Visszanézve vannak dolgok, amelyeket másképp csinálnék, viszont nem bántam meg semmit.  Megtapasztaltam milyen, amikor két fronton is helyt kell állnom. Több lány volt a tour-on, akik ugyanezt tették, egyetemet végeztek a golf mellett.

Másrészről az iskolában való megfelelésnek nem volt negatív hatása a versenyeimre, egyedül a hollandiai LET állomáson fáztam rá, amely közvetlenül az érettségi előtt volt. Konkrétan úgy álltam a pályán, hogy megkérdeztem magamtól: Mit keresek én itt? Miért nem ülök otthon és magolok a holnapi vizsgámra?! Abszolút nem voltam ott fejben…

Ha visszamehetnék az időben, semmit nem csinálnék másképp, ugyanúgy akkor érettségiznék. Minden kornak megvan a maga nehézsége és feladata, amit teljesíteni kell. Semmivel nem lettem volna előrébb, ha nem 2015-ben érettségizem, sőt… Jobb azt frissen, melegében letenni. Azt hozzátenném, hogy a támogatóim tudták, tisztában voltak vele, hogy érettségizem.

Természetesen hallottam azokat a támadásokat, amelyek engem értek, hogy „elfecséreltem ezt az évet és nem használtam ki minden lehetőségemet!”. Edzőm Tom erre csak annyit mondott: „Menj oda hozzájuk és kérdezd meg tőlük, hogy ők mit csináltak 18 évesen?”

Nagyon sok új dolog volt, melyet meg kellett tanulnom, a saját bőrömön kellett megtapasztalnom a dolgokat, hiszen én voltam az első magyar.

HG: Ami még foglalkoztatta a közvéleményt az az, hogy mennyit edzettél? A rossz nyelvek szerint nem eleget… Mondván, ahhoz képest hogy ingyen range labdája volt…

Valljuk be, ezt azért elég nehezen lehet felmérni. Nem szabad összekeverni a mennyiségi és minőségi munkát. Nem az számít már ezen a szinten, hogy hány kosárnyi labdát üt el az ember! A minőség számít nem a mennyiség!

Több pályán is edzettem. A fővárosban az Academy-n, illetve vidéken a Pannonián, ahova a közlekedés szempontjából nehézkes a kijutás, mert még nincsen jogosítványom. Ennek ellenére voltak olyan hetek a nyáron, amikor gyakorlatilag a máriavölgyi pályára költöztem.

HG: Említetted, hogy volt „A”, illetve „B” terved. Mik voltak ezek?

Az „A” terv nyilvánvalóan a LET kártya kiharcolása volt. Sajnos nem sikerült, de már megbékéltem vele. A „B” tervem pedig az, hogy a LET második számú sorozatában, az Access Tour-on játsszak, és innen harcoljam ki a kvótát a 2016-os Riói Olimpiára, majd év végén visszakerülni az elitbe, a Ladies European Tour-ra. Tehát tévhit az, hogy már nincs esélyem a riói szereplésre. Az olimpia ott lebeg a szemem előtt! Ha a következő 5 LET Access Tour állomásból hármon a dobogón sikerül végeznem, nagy valószínűséggel kvalifikálom magam. Július 11-én zárják a ranglistát, akkor derül ki. Természetesen a világranglista pontok mennyisége versenyről versenyre változik, több tényezőtől függ: a mezőny erősségétől, a viadal minőségétől, a pályától, az időjárástól. Lényeg az, hogy van reális esélyem Rióra!

A hosszabb távú célom pedig az, hogy év végén az eredményeimnek köszönhetően visszaverekedjem magam a LET-be. Jó példa előttem legjobb barátnőm, Isi Gabsa, aki hasonló utat járt be, mint én. Két éve nem sikerült neki a Q-School fináléban a LET kártya kiharcolása, majd egy kiemelkedő 2015-ös évet produkálva, az Access Tour-ról került fel a LET-be.

Ez az egy év annyira megváltoztatta, hogy újból megnyert 2-3 versenyt, és egy félénk, önbizalom hiányos emberből mára egy magabiztos játékos lett! Nem csak azt tanulta meg, hogy hogyan kell jól játszani, hanem megtanult győzni! Azt, hogy hogyan kell a harmadik napon is jól játszani, amikor két napig vezeted a mezőnyt! Erre is jobb talán a gyengébb mezőny, hogy ezeket megtanuld! Jó ebben az egész keserűségben az, hogy lehet jobban jártam azzal, hogy itt fogok játszani. Fontos még kiemelni, hogy versenyenként három LET tagot engednek játszani!

HG: Hogyan készültél, készülsz a szezonra? Hogy sikerült összeállítanod a versenynaptárod?

Eddig főleg erőnléti edzéseim voltak, mivel kell a megfelelő alapozás, mert tavaly év vége felé úgy éreztem elfogytam, köszönhetően annak, hogy az egyes versenyek között nem nagyon erőltettem a konditermi edzést, nehogy az izomláz miatt hátrányban legyek a többiekkel szemben. Ugyanakkor, így nem volt meg a kellő fizikális felkészültségem, elfáradtam a végére. Ezen is változtatok, kellenek ezek az edzések, hogy meglegyen az erő!

Hamarosan utazom Amerikába, Jacksonville-be edzőmhöz, Tom Burnettehez, ahol egészen március közepéig leszek. Fő programunk a játék-üzemmódba helyezés lesz, azaz csiszoljuk a játékomat, hogy minden a helyén legyen. Lényeg, hogy érzésből tudjak játszani! Fontos megemlítenem, hogy idén valamennyi LET Access Tour állomáson ott leszek, ez 14 állomást jelent márciustól októberig. Az elsőre március végén kerül sor Franciaországban. Az edzőtábor fontos eleme a caddymmel való összeszokás is, mivel ebben a szezonban egy amerikai amatőr golfjátékos lesz a segítségemre a versenyeken.

Szeretek játszani, a golfpálya az otthonom. Egy mondás nagyon igaz rám: Ha jól játszom, akkor élvezem, ha élvezem, akkor jól játszom!

 


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés