A „gyilkos” 15-ös!

 Óriási küzdelemmel ért véget szombaton a Tata Remeteségben tartott XXVI. Magyar Szenior Nyílt Bajnokság, ahol a hazai férfi mezőnyben Kovács Titusz már az első napon az élre állt és egyenletes jó játékával, a tavalyinál 12 ütéssel jobb eredménnyel, megvédte szenior bajnoki címét és megérdemelten állhatott másodszor is a dobogó legfelső fokára. A magyar bajnoki cím mellé - feltéve a koronát teljesítményére - még egy nemzetközi harmadik helyet is sikerült begyűjtenie. A hét elején szerkesztőségünkbe visszaérkező, kétszeres magyar bajnokot meg is szólaltattuk, aki szokásához híven, igen autentikus beszámolót adott a bajnokságról:

Óriási küzdelemmel ért véget pénteken a Tata Remeteségben tartott XXVI. Magyar Szenior Nyílt Bajnokság, ahol a hazai férfi mezőnyben Kovács Titusz már az első napon az élre állt és egyenletes jó játékával, a tavalyinál 12 ütéssel jobb eredménnyel, megvédte szenior bajnoki címét és megérdemelten állhatott másodszor is a dobogó legfelső fokára. A magyar bajnoki cím mellé - feltéve a koronát teljesítményére - még egy nemzetközi harmadik helyet is sikerült begyűjtenie. A hét elején szerkesztőségünkbe visszaérkező, kétszeres magyar bajnokot meg is szólaltattuk, aki szokásához híven, igen autentikus beszámolót adott a bajnokságról:

„A tatai pálya nem könnyű, a természet ajándéka. Szűk fairway-k, aránylag rövidnek mondott pályaszakaszok jellemzik, ugyanakkor a pálya készteti, szinte ösztökéli a játékosokat a driverütő használatára. A drive-jaim brutálisak voltak! Driverrel lehet távolságot nyerni, de bajnokságot nagyon nehezen! Tata, a rövidjáték művészete! Ez a tapasztalás idén is beigazolódott. Nagyon embert próbáló, idegileg is megterhelő bajnokságon vagyunk túl, ahol a már-már trópusi forróság is nehezítette a játékosok dolgát.

A verseny utolsó napjának, legutolsó flightjában játszani, mindig külön figyelmet igényel a rendezőktől és a résztvevőktől egyaránt. A külső szemlélő kiemelt figyelme számomra inspiráló volt, jó volt látni, ahogy dr. Bábos János több szakaszon is ott volt és drukkolt. Majd az utolsó szakaszon körben tömeg, akik mind tapsoltak, amikor befejeztük a játékot! Majd lesétálni a pályáról a figyelő szemek között és fogadni a gratulációt: Leírhatatlan érzés!

Kevés megmérettetésen indultam idén, a Magyar Kupa és a Match Play után ez volt a harmadik, így a versenydrukkom is nagyobb volt. Mikor vége lett a játéknak, kijött belőlem a feszültség, könnyekig hatódtam és a feleségem a partvonalnál várt. Magamhoz szorítottam, és próbáltam átadni, az érzéseimet. Hasonló érzelmek kavarogtak bennem akkor is, amikor megnyertem az első magyar bajnoki címemet, csak ez sokkal intenzívebb volt.  

Flighttársaim lenyűgözőek voltak, mindketten: Horvath Joseph (EHCP: 5,2) és Bauer Eckhard (EHCP: 5,7) kiváló játékosok. Végig egymást sarkaltuk a jobb teljesítményre. Igazi taktikai harc volt köztünk. Az utolsó nap előtt némiképp örültem, hogy nem én vezetek, így a nagyobb nyomás rájuk nehezedett, ezt próbáltam is kihasználni. Tudtam, hogy ők a biztosra mennek, de nekem ez a fajta játék sosem ment, ez nem az én stílusom, különben is nyerni akartam! Próbáltam minden idegszálammal a legjobbamat nyújtani és elnyomni magamban a stresszt, amit belül érzetem. Már az első kilencen jócskán behoztam a hátrányomból egyedül az a fránya 15-ös szakasz tréfált meg, csakúgy, mint a második napon.  Akkor triplát ütöttem, a végjátékban quatro-t. Ezen múlt - úgy érzem - a nemzetközi bajnoki cím sorsa. Érdekesség, hogy a bajnokságot követő napon, ugyanezen a szakaszon 253 méterrel megnyertem a Longest Drive-ot. Ha így sikerült volna a bajnokságon! De a golf már csak ilyen. Nincsen ha… Mert hol fenn vagyunk, hol meg lent. A golf az újrakezdés művészete. Fel kell állni és menni tovább, ahogy tettem én is a „gyilkos” 15-ös szakasz után, hiszen 16-os és a 17-es szakaszt par-ra hoztam.

Az utolsó szakaszon, a 18-ason lévő bunkerben két fa közül szorosan az egyik mögé kerültem, egy nagyon nehéz pin pozícióba, onnan kellett kiütnöm a labdát. A homokot lehet szeretni vagy nem szeretni… Magyarországon valahogy kevesebb időt fordítunk a homokütés gyakorlására, kivitelezésére. Én megtettem… így sikerült az utolsó szakaszt bogey-ra mentenem. Elégedett és nagyon boldog vagyok! Többnyire Bauer Eckhard -ra figyeltem a fináléban, végül azonban Horvath Joseph örülhetett nevető harmadikként. Megérdemelten győzött!

Tudom, kicsit nagyképűen hangzik, de a hazai bajnoki cím miatt az első nap eredményei láttán nem aggódtam. Éreztem, hogy jó formában vagyok, és idén nem lehet megfogni. Dibusz Laciról tudtam, hogy Hahn Árpival alaposan felkészültek minden egyes lépést megterveztek. Talán a bajnokság előtti nyilatkozatai miatt, - hogy idén nyerni szeretne - óhatatlanul is nagyobb nyomás alá helyezte magát. Akitől még tartottam, az dr. Takács János volt, aki sebészként, orvosi precizitással tud játszani. Az ő kezében mindig ott van a jó eredmény. Pozitív meglepetésként ért Máthé István játéka, aki rengeteget fejlődött az elmúlt időben. Örülök, hogy ennyi jó score született, így talán a Bruttó válogatottunk már nem csak jelen lesz a Szenior Európa bajnokságon, hanem komoly kihívója is lehet az élmezőnynek!

Visszatérve, a hibáim talán abból adódtak, hogy kevés megmérettetésen indultam. Így az a bizonyos „versenydrukk” ott volt, nem igazán tudtam kiütni! A Match Play Bajnokság kifejezetten hozzátett a Szenior Bajnokságon nyújtott teljesítményemhez. Persze ott is szerettem volna az első két csoportban végezni, mégis rengeteget tanultam az ellenfeleimtől.

Itt van például Rózsa Dani, aki elszántan a győzelemre játszott ellenem. Láttam rajta a gyermeki örömöt egy-egy megnyert szakasz után, de láttam a könnyes csalódását a vereség után. Azt érzetem, úgy odaadnám a győzelmet, de nem tehettem. A sportban meg kell tanulni elviselni a vereséget is… Dani roppant erős mentálisan. Ott van egy kiválóan golfozó báty, akit az öcs le akar győzni, majd egy idő után a fiú az „apját” is szeretné túlszárnyalni. De ez így van rendjén! Dani nagy reménysége a magyar golfnak! Majd következett a Jakobi Laci elleni párharc, akit remélem, nem bántok meg kijelentésemmel, de sikerült ellene is hoznom a kötelező győzelmemet.

Az igazán nagy falat Nagy Gergely István volt, akit ifjabb korától ismerek és mindig is nagyon jó játékosnak tartottam. Csodálni valóan kidolgozott swing-je és rövid játéka van. Öröm, hogy újra intenzívebben foglalkozik a golffal, így látom mennyit fejlődött. Köszönöm neki a szoros játszmát, és bár playoff-ban nekem jött ki a lépés, mindenképpen ajánlom őt Zilahy Csaba figyelmébe a MID válogatottba. Az ütközet után jelölőt cseréltünk és a Szenior Bajnokságon magammal vittem, ezzel is tisztelegve előtte.

 

Nem utolsó sorban szeretném megköszönni edzőmnek Errol Bhalainak, aki már három éve edz, illetve Gavin Irwin-nek, akivel az utóbbi időben egyre több alkalmat töltünk együtt Zircen, amikor is a játék precizitását, finomítását próbálja átadni nekem. Ő az, aki a gondolkodásomat helyre tette már egészen másképpen látom a pályát, mint előtte. Az ütőválasztásom is sokat javult. Mindkét edző más-más szempontból segített a játékom. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Szigeti Csabának, aki elindított a golf útján, és tökéletes alapot adott, hogy eljussak odáig, ahol ma tartok. Szinte minden edzőnél voltam már Magyarországon - a fiatalokat kivéve- és mindegyik mást és mást adott. De minden egyes puzzle darabra szükség volt, hogy a teljes kép meglegyen. Bár még a luxemburgi EB hátra van…

Köszönet nekik!

Csakúgy, mint a Golftanyának, mely már a mindennapi életem részévé vált. A jó hangulat, a légkör, a range, amit úgy szeretek, ahol elütöttem már megannyi labdát… Köszönet a zirci Forest Hills csapatának, ahol lehetőségem van másként látni a magyar golf fejlődését, ahol gyakorlatban is láthatom az apró lépések sikereit.

Ezek mind-mind benne voltak a győzelemben. Jövőre visszatérek és remélem a „gyilkos” 15-ös szakasz már nem lesz „gyilkos” többé, és ki tudja, talán 2016-ban újabb szintet léphetek! 


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés