Több év várakozás után az európai válogatott ismét kupával térhetett haza, ezúttal Franciaországból. A Seve Trophy elnevezésű torna szinte végig a későbbi győztes kezében volt, bár az utolsó napon azért voltak izgalmak.
A 2000 óta létező torna névadója biztosan büszke lenne kollégáira, hiszen a golfozók valóban kitettek magukért ebben az évben is. A Seve Trophy érdekes módon – az első kivételével – mindig a brit/ír válogatott hóna alatt landolt, ám az idei évben a végjáték kicsit másképpen alakult, ami egyáltalán nem baj. Már csak azért sem, mivel a változatosság gyönyörködtet.
A sorozat érdekessége, hogy ha a néző szempontjából a rendes mederben zajlanak az események, akkor a single megmérettetéseken van a hangsúly, elvben tehát, a vasárnap az igazi kihívás. Persze, addig el kell jutni, és talán ez a nehezebb falat. Az első két nap az európai játékosok uralták a mezőnyt, ám pénteken a brit/ír különítmény felkötötte ama bizonyos nadrágszíjat, és egálra hozta az eredményt.
Minden tehát vasárnap, a single összecsapások során dőlt el, a két gárda neve mellett ugyanis egyaránt 9-9 szerepelt a hét utolsó napjának reggelén. Tény, hogy csapatként érkeztek a torna helyszínére a golfozók, vagyis Franciaországba, de vasárnap mindenki csakis magára számíthatott. Az egyéni megmérettetések pedig nem kevés szívdobogást okoztak mindkét csapat kapitányának.
Az első összecsapás azonnal eredménytelennek bizonyult, mivel a pontok felezésére került sor, ugyanis a Gonzalo Fernandez-Castano-Jamie Donaldson páros nem bírt egymással. Ezt követően azonban fordult a kocka. Nicolas Colsaerts győzelmet aratott Paul Casey felett, majd megint ott voltunk, ahol a part szakad, ugyanis Tommy Fleetwood magabiztosan utasította maga mögé a greenen Joost Luitent, majd ismét a pontok felezésére került sor. A két kapitány pedig már alig bírta idegekkel.
Grégory Bourdy elképesztő menetelést hajtott végre, ugyanis az egyetlen játékos volt, aki mind az 5 pontját meg tudta nyerni. Vasárnap a szenvedő alany ezúttal Scott Jamieson volt. A vezetésnek nem sokáig örülhettek az európai gárdához tartozók, ugyanis Marc Warren elgyőzte Thorbjorn Olesent. Ám ekkor jött az olasz titán, Matteo Manassero, aki izgalmas végjátékkal, de magabiztosan zsebelte be a maga pontját.
Mikko Ilonen nem igazán találta a helyét vasárnap, és elég simán veszítette el a pontját Paul Lawrie ellenében, de aztán érkezett a tapasztalt felmentő sereg, ugyanis Miguel Angel Jiménez konkrétan lemosta a pályáról David Lynn-t. A spanyol kegyetlenül szórta a birdieket, a brit játékos pedig csak kapkodta a fejét. A legutolsó összecsapáson sok múlt, ám Francesco Molinari olyannyira magabiztosan cammogott ki a pályára, hogy nem volt kérdés, a végsőkig küzdeni fog. Kellett is, hiszen a legutolsó szakaszon be kellett ütni azt a birdiet, amivel a megszerezhető utolsó pont is az olasz zsebében landolt, amely a végső győzelmet jelentette. Chris Wood ezúttal pont nélkül távozott.
Az európai csapat végül 15-13 arányban múlta felül brit/ír társaikat, és a torna történetében másodszor sikerült elhódítani a kupát. Egy nem mindennapi héten vagyunk túl, de azt nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy magas színvonalú golfot láthattunk, amiért már megérte figyelemmel kísérnünk az eseményeket.
José María Olazábal, a győztes csapat kapitánya így nyilatkozott vasárnap: „Nagyon sok érzelem van most bennem. Ez egy nagyon nehéz nap volt. Minden a legutolsó összecsapáson múlt. A fiúk nagyon jól játszottak ma és nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy ezúttal mi vihetjük haza a kupát. Hogy őszinte legyek, az utolsó három mérkőzés volt a döntő. Elég jól kezdtünk, aztán az ellenfél vette át a vezetést, és egyre több piros jelzést láttunk a tabellán. De a fiúk tartották magukat, és különösen az utolsó összecsapásokon nagyon jól játszottak.”
A sokat tapasztalt olasz, Molinari pedig ezeket a gondolatokat osztotta meg a médiával: „Megpróbáltam magam távol tartani a tabellától, amennyire csak lehetett, de aztán megláttam a többieket, hogy megnézzék, hogy játszom. Igyekeztem nem elkezdeni matekozni, de arra jutottam, hogy fél pontra biztosan szükségem van. Nagyon jó érzés volt 2 birdievel befejezni a napot. Volt rajtam némi nyomás, mivel itt vannak a csapattársaim, a kapitányunk, és nem akartam senkit sem cserben hagyni.”
A híres neves kapitányról pedig így nyilatkozott az olasz: „Olazábal egyszerűen elképesztő. Ő az egyik leginspirálóbb személy a golfban, és nem csak európai szinten, hanem az egész világon. Akárhányszor beszél hozzánk, mindenki odafigyel arra, amit mond. Nála inspirálóbb személlyel nemigen találkoztam életemben.”
