A kapitány reménykedik

Nagyon úgy tűnik, hogy az idei Presidents Cup ismét az amerikaiak szája íze szerint történik, a nemzetközi válogatott tagjainak tehát nagy valószínűséggel, üres kézzel kell hazatérniük. Persze, a kapitány továbbra is bizakodó.

Nagyon úgy tűnik, hogy az idei Presidents Cup ismét az amerikaiak szája íze szerint történik, a nemzetközi válogatott tagjainak tehát nagy valószínűséggel, üres kézzel kell hazatérniük. Persze, a kapitány továbbra is bizakodó.


Az idei Presidents Cup csütörtöki és pénteki játéknapjai után még egyáltalán nem lehetett jóslatokba bocsátkozni, ám mostanra kicsit fordult a kocka. Tegnap az amerikai csapat ismét bebizonyította – a four ball mérkőzések alkalmával -, hogy egy kifejezetten erős válogatottról beszélhetünk, akik megpróbálják minél előbb eldönteni a pontok sorsát.


Az már biztos, hogy nagyon nehéz dolga lesz Nick Price csapatának, ha meg kívánja szorongatni az ellenfelet, az amerikaiak ugyanis elhúztak a tornán. Tiger Woods és kollégái 11.5-6.5 arányban vezetnek, és ugyan szombatról még maradt néhány befejezetlen ügyük a golfozóknak, az egyéni küzdelmek döntenek majd véglegesen az impozáns kupa sorsáról.


Az esős idő is hatással lehet az eseményekre, nem beszélve a többszöri késleltetésről, aminek a kiváltó oka a sötétség volt. A szervezők bíznak benne, hogy vasárnap minden a tervek szerint halad majd, és mindenki be tudja majd fejezni a köreit. A nemzetközi válogatottnak mindenesetre van még esélye pozitív attitűddel nekivágni a single meccseknek, ugyanis a szombatról hátramaradt mérkőzéseken elég sok lehetőség kínálkozik a javításra és a végeredmény kozmetikázására.


Ehhez azonban az kell, hogy ma tényleg mindenki a maximumot hozza ki magából, és megpróbáljon minden zavaró körülményt kizárni. Persze, ügyelni kell arra is, hogy mégiscsak egy nívós tornán vagyunk, de ha csak az jár a fejünkben, hogy mekkora a tét, akkor az ütésekre való készülésnél az agyunk nem tud teljes mértékben a feladatra koncentrálni. Price szerint ugyanis, ha a hátramaradt mérkőzéseken pontokat tudnak szerezni a fiai, akkor az egyéni összecsapások gyökeresen megváltoztathatják az eseményeket.


Minden tehát azon múlik, hogy a lehetőséggel tud-e majd élni az Adam Scottot és Ernie Elst is a soraiban tudó nemzetközi válogatott. Nem arról van szó ugyanis, hogy vasárnapra el kell könyvelni ezt a hátrányt, és lesz, ami lesz alapon jöhetnek az egyéni megmérettetések. A single meccsek előtt még van esély arra, hogy még jobb pozícióból indulhassanak neki a végső küzdelmeknek, és azért valljuk be, hogy nagyon nem mindegy, hogy ötpontos, vagy kétpontos hátrányból indulunk a starthoz.


Kíváncsian várjuk, hogy a nemzetközi válogatott milyen mértékben tud majd élni a lehetőségeivel, és pusztán asszisztálni fog-e az amerikaiak zsinórban ötödjére megnyert kupájához, vagy megálljt parancsol majd az egyeduralomnak. Persze, kívülről minden nagyon egyszerűnek tűnik, és a partvonal mellől nagyon könnyű beszélni, de a lényegen ez a körülmény mit sem változtat. Nyerni kell, okosan kell játszani, csapatként kell működni, és a maximumot kell kiadni magunkból. Másképpen nem megy.


A nap ütése


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés