A magyar férfi kézilabda-válogatott 28–26-ra kikapott a világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok Dániától a spanyolországi világbajnokság negyeddöntőjében, így a nyolcadik helyen végzett.

Első félidő

A mérkőzést a pirosban játszó magyar csapat kezdhette meg, ám a gólgyártás nagyon döcögősen indult be a mi oldalunkon. A dánokat nem kellett félteni, hiszen szinten minden adódó lehetőséget kihasználtak, mégpedig kegyetlenül. Néhány perc kellett a dánoknak az első, majd a második, majd pedig a harmadik gól megszerzéséig. A védekezésünkre azonban nem lehetett panasz, ám a támadásainkra annál inkább. Ijesztően gyengén muzsikáltunk elöl. A 8. percig kellett várnunk az első magyar gólra (Nagy Laci), ám erre gyorsan jött a dán válasz, ugyancsak gól formájában. Kicsit zombik voltunk a pályán, fel kellett pörögni.

Az ellenfél kapusa valóságos falnak tűnt számunkra, és rövidesen a dánok már négy góllal vezettek. A 12. percben ismét Nagy Laci tűnt fel, és lövése eredményesnek bizonyult. A dánok büntettek: két gólt lőttek nekünk sorozatban (7-2), majd Tatai védése után ismét kudarcot vallottunk a dán kapu előtt, az ellenfél indított, és 8-2-re módosította az állást. Szöllősi Szabolcs első labdaérintéséből gólt szerzett, ám a 17. percben érkezett a szokásos dán gól. Császár Gábor szemfüles gólja némi reményt adott (9-4), ezt követően pedig Nagy Kornél is szót kért (10-5). A 22. percben a dánok hétgólosra növelték az előnyüket, amit a magyar játékosok alig tudtak szemmel lekövetni.

Harsányi Gergely szépített, Mikler Roland büntetőt fogott, és ismét felcsillant a remény a mentális felzárkózásra. Mocsai Tamásnak köszönhetően hat gólra feljöttünk (a dánok ellen ez jogos szóhasználat), majd ismét visszacsúsztunk. Három perccel a vége előtt Harsányi belőtte a büntetőt, ám a dánok emberhátrányból is simán gólt szereztek (17-10). Mocsai Tamás a félidő előtt még szépített, ám egy gyors dán gólnak köszönhetően maradt a hétgólos különbség (18-11).

Második félidő

Az öltözőből egyértelműen egy más mentalitású magyar válogatott kocogott ki, mégpedig egy olyan, amelyen már az első percekben érződött, hogy akar. Ugyan a második játékrész első találatát a dánok szerezték (19-11), Nagy Laci klasszishoz méltóan azonnal szépített. Harsányi hetesének köszönhetően pedig már hat volt közötte. Mikler bravúros védéséből indultunk, és Iváncsik Gergő pazarul talált be a kapuba (19-14), majd a dánok szinte hibátlan szélsője mégis hibázott, Nagy Laci pedig négyre apasztotta az ellenfél előnyét (19-15).

A remény kifejezetten visszaszállt a játékosokba és a szurkolókba egyaránt, akik mindig a kellő pillanatban hallatták a hangjukat. Harsányi lövésének köszönhetően percek alatt feljöttünk négy gólra, így valódi esély nyílt arra, hogy ezt a klasszisokból álló, kemény dán csapatot megszorongassuk. Nagy Laci megint a legjobbkor találta meg a lövő kezét, és lendületből óriási bombát vágott a kapuba (21-18). A dán edző természetesen, kissé gondterhelt állapotban időt kért. Taktikai megoldásokon agyaltak a dánok, minket pedig fűtött a harcos szellem. Már, amit az időkérésből le tudtunk szűrni.

Kisebb-nagyobb hibákkal ugyan, de játékban tudtunk maradni, ám a dánok rövidesen ismét öt góllal vezettek (23-18), Lékai Máté azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és betörésből gólt szerzett, ráadásul kiállították róla a dánok egyik legjobbját, Mikkel Hansent. Számos lehetőséget teremtett magának a csapat, hogy közelebb zárkózzon, ám 25-21-es állásnál is még kicsit húztuk a szánkat, Mikler teljesítménye azonban rendre továbblendített minket a lemondás állapotán. Császár a 20. percben ismét háromra csökkentette a hátrányunkat (25-22), majd öt perccel a vége előtt már két gólra apadt a dánok előnye (26-24).

A dánok csak támadtak tovább, de látszott rajtuk, hogy azért némi értetlenség kiült az arcukra. Szöllősi egyéni akciójának köszönhetően a 27. percben büntetőhöz jutottunk, amit Császár értékesített (27-25). Ismét két gól, plusz két perc emberelőny. Ez volt az utolsó lehetőségünk, hogy felzárkózzunk, és el is kezdett zúgni a ria, ria, Hungaria, Mikler pedig védett, amit csak tudott. Nagy Laci a 30. percben betalált az óriási nyomás alatt, így már csak egyetlen fránya gól volt a különbség (27-26). Fél perccel a vége előtt a dánok támadhattak, és bal szélről, kissé kiszorított pozícióból eldöntötték a mérkőzést, mivel Mikler nem tudta fogni a lövést (28-26). A mérkőzés elúszott, az álmok szertefoszlottak, bár Mocsai még időt kért, ekkor már tudta ő is, hogy reménytelen helyzetben vagyunk. Lehoztuk ugyan a kapust, és 14 másodperc alatt akartunk csodát tenni, de már késő volt. A végeredmény: 28-26.

Minden elismerést megérdemel a magyar csapat, amely a végsőkig küzdött, hajtotta magát, bravúrosan kecmergett ki a gödörből, de a feléledés túl későn jött. Kérdés, hogy mi lett volna, ha az első félidőben nem engedjük ezt a tetemes hátrányt felhalmozódni, és ugyanakkora hévvel indítjuk az első 30 percet, mint a másodikat. És mi lett volna, ha Mikkel Hansen annyit lő, amennyit szokott tehát nem csak két nyamvadt gól. Ez a két nyamvadt gól azonban pont elég volt ahhoz, hogy továbbjusson a dán válogatott. A bírókkal kapcsolatban lehet némi keserű szájíz a szánkban, hiszen talán indokolatlanul sokszor támogatták a dán csapatot. Mindazonáltal, Nagy Laciéknak nem lett volna szabad veszni hagyni az első félidőt... Szép volt fiúk!

Fotó: nso.hu