Könnyű pályákat, ne mindig csak nehezeket!

Mi ez a mánia, hogy mindig nehezebb és hosszabb pályákat építünk?

Mi ez a mánia, hogy mindig nehezebb és hosszabb pályákat építünk? A német játékosok közel 40 százalékának 26,5 vagy magasabb a hendikepje, csak 0,6 százalék tudhat magáénak 4,4 körüli hendikepet, vagy jobbat (Amerikában sem jobb a helyzet). Ez azt jelenti, hogy az összes golfozó 95 százaléka nincs olyan formában, hogy egy pályát úgy játsszon végig, ahogy azt a pályaépítő megálmodta. Sok játékos már egy 350 méter hosszú par 4-est sem tud többé két ütésből teljesíteni.

És a tendencia továbbra is a hosszabb pályák felé mutat. Miért is? Nem épp elég nehéz már így is a golf? Élvezhető-e egyáltalán így a golf egy amatőr játékos számára? A golf sosem lesz egy közkedvelt sportág, ha egy elitista elgondolástól vezérelve azt hisszük, hogy a golfpályáknak doglegekkel, vízi akadályokkal, homokbuckákkal és más akadályokkal telinek kell lenniük. 550 méter hosszú par 5-ösök, szigetgreenek…nem kéne egy kicsit könnyítenünk a golfon? Megközelíthetővé és egyszerűbbé tennünk? Nem lehetne, hogy a golf a kevésbé profi játékosoknak is örömet okozzon?

Egyébként is a hosszabb és bonyolultabb pályák utáni vágyódás magasabb építési költségeket és nagyobb felületet igényel, ami anyagi és ökológiai okokból is meggondolandó. A hullámosított green-ek is például több gondozást igényelnek, amivel persze az összköltséget is növelik.

A hosszabb, nehezebb pályák folytonos játékmenet kerékkötői is. Egy amerikai közvélemény-kutatás szerint, ha a játékosok a greenen nem a rendes ütésszámot produkálják, hozhatják akár a legjobb formájukat is, akkor egy forduló akár 30 perccel is meghosszabbodhat. Ezek a késési hullámok pedig felerősítik egymást.

„Hosszabbra kell építenünk a pályákat azért, hogy a golfot a játékosok erőnlétével egy szintre hozzuk” - mondják a pályatervezők és a pályatulajdonosok, de biztos, hogy ez jó érv? A kosárlabdánál a kosarak ugyanolyan magasan lógnak, mint 100 évvel ezelőtt. Akkoriban a játékosok nagyjából 180 centisek voltak. Ma az NBA-átlag már 2 méter körül jár. Mégse jött senki sem azzal az ötlettel, hogy magasabbra kéne tenni a kosarakat. És: a nézőknek úgy tetszik, ahogy van. Ők csak sok kosarat és még több zsákolást akarnak látni. Vajon a golfrajongók sem vágynának több birdie-re, vagy eagle-re, a sok bogey vagy dupla bogey helyett? Az US Masters azért a legkedveltebb TV-műsor az összes négy nagy bajnokság közül, mert az utolsó kilenc hole-nál magas a birdiek és eaglek esélye. Volt olyan, aki tényleg élvezte a US Opent, ahol Webb Simpson egy +1-es összesített eredménnyel nyert?

Lee Trevino, egykori kiválóság sem támogatja a nehezebbnél nehezebb pályák építését.

Az érv, hogy a pályákat a profik miatt kell hosszabbítani, nem hagyta nyugodni a hatszoros major győztest: „Mindig az nyer, akinek a legalacsonyabb score-ja van, kit érdekel, hogy ez most 9-el, 12-vel vagy 22-vel marad el a partól? A kérdés az, hogy ki fogja kifizetni ezeket a modern szörnyszülött pályákat és a fenntartási költségeiket? A tagok. Ők pedig egy idő után elmaradoznak. Tényleg nem értem, hogy miért épít valaki 6 km-nél hosszabb pályákat.”

Egy a sok javaslat közül, ami egy pályát a profik és a kezdők számára is vonzóvá tehet, Johnny Millertől származik: Azt ajánlja, olyan pályákat kell építeni, aminek greenjei fűvel benőtt dombokkal vannak körülvéve, hogy aki a green-t elhibázza, egy jó bounce-ot kapjon. Ha egy profi bajnokság zajlik, akkor a dombok zöldjei hosszúra és sűrűre hagyhatók. Így egy gyakorlott játékos a lejtőn lefelé egy nehéz chip-pel néz szembe, ha elhibázza a green-t.

Forrás: golfjournal.de

 

Versenynaptár


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés