Ki ne emlékezne arra, mikor két héttel ezelőtt Lugosi Tamást a meccsnézési szokásairól kérdeztük, majd oda lyukadtunk ki, hogy az „udvari fejlesztésű vagányoknak” mindenképpen nyerniük kell a Young Mastersen. Hasonlóan érdekes interjút szerettünk volna készíteni ezúttal is. Nézzük, hogy sikerült.

Azt már megtudtuk, hogy Lugosi csak úgy kedvtelésből nem jár golfmeccsre, de vajon riválisainak képességeit sem szokta felmérni?
„Nem, mert az ember itt igazából csak a pálya, és saját maga ellen játszik. Ez nem olyan, mint a futball, hogy megnézem az ellenfelem játékát és akkor jobban fel tudok készülni ellene. Talán le tudnék vonni olyan következtetéseket, hogy az adott játékos mennyire szokott kockáztatni, vagy mikor játszik inkább a biztonságra, de ezért nem megyek el megnézni a játékát. Van azért ennyi önbizalmam.”

„Vagy ha ellenfelemről játék közben látom, hogy jobb nálam, még mindig bevethetem a mentális terrort” – mondta Lugosi mosolyogva, amivel persze egyből kíváncsivá tette újságírói vénánkat, de végül csalódnunk kellett. „Sajnos nem árulhatok el többet, mert ezek már kulisszatitkok. Ha felfedném titkos fegyverem kilétét, akkor mások már fel tudnának készülni ellene” – mondta Tamás. „Persze azt hozzá kell tenni, hogy a mentális terror sem működik egy nálam fejben stabilabb versenyző ellen, és akkor minden próbálkozásommal csak magamat fárasztom.”

Mi azért tudjuk, hogy mentális terror ide vagy oda, itthon azért kevés olyan versenyző van, aki Lugosi játékán túl tudna tenni. Ezért is adja magát a kérdés, hogy Tamás hogyan kezeli az esélyesség terhét.

„Én sosem érzem ezt a terhet, csak élvezem a játékomat. Nálam esélyesnek lenni csupán azt jelenti, hogy van egy olyan játékom, amivel ha nekem jól megy, a többieknek csúcsformában kell játszaniuk ahhoz, hogy beérjenek.”

„…de ha játék közben jól érzem magam, akkor úgysem figyelek semmi másra, csak mindig örülök, hogy van még szakasz, amin játszhatok, hiszen tudom, hogy jól megy, és itthon pedig különösen szeretem elkapni a fonalat.”

Azt már csak halkan jegyezzük meg, hogyha Lugosi itthon kapja el a fonalat, akkor mezőny maradék része úgyis csak a hátát fogja nézni. Nem csoda, hogy Tamás is külföldre jár kihívást keresni.

„Nagyon szeretek itthon játszani, de valóban az igazi motivációt az adja, amikor nemzetközi mezőny ellen küzdhetek. Persze kint azért vannak olyanok, akik ellen minden versenynapon a legjobbamat kéne hoznom, hogy legyőzzem, de tudom, hogy mindenki hibázhat, még a legnagyobbak is. És különben is én az vallom, hogy minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb az élvezet” – mondta a pro játékos, akinek bizony lesz még alkalma idén élvezni a játékot, hiszen fog még indulni ebben a szezonban külföldi versenyen.

…és talán még a külföldieknek is lesz akkora szerencséjük, hogy megtapasztalják Lugosi mentális terrorját.