Koller György egy éve él Pakisztánban, ahol rendkívül jó tapasztalatok szerzett, mind embertársaival, mind a kinti golffal kapcsolatban. Koller a tatai Match Play idejére utazott haza, így itthoni talajon beszélgettünk vándormadarunkkal.
Koller György egy kis pakisztáni városban éldegél mostanában. Bár hozzá kell tenni, a „kicsi” ázsiai mértékkel értendő, ugyanis a település lélekszáma még mindig 1 millió körül mozog. „Igen, itt ez még egy kisebb városnak számít, de így is van a közelben 4-5 golfpálya. Ráadásul igazi, minőségi pályák, amik egytől-egyig vannak olyanok, mint a legjobb spanyol, meg maláj golflétesítmények. Sőt a külföldieknek még az árak is igazán kedvezőek. Egy kosár labda idekint 70 forint. Egy 18 lyukas pályán a greenfee 2500 forint. A helyieknek ezek magas árak, miután az itteni minimálbér átszámítva körülbelül 20000 forint, de egy külföldi szempontjából ez egy igazi golfparadicsom. Ilyen árakkal órákat is szoktam venni edzőktől, és nagyon jól haladok. 18-as hendikeppel jöttem ki, és 2 év alatt terveztem elérni a szingli hcp-t. Most egy év után 13-mas hcp-m van, de már szoktam 9-et, 10-et is ütni, úgyhogy úton vagyok a jó irányba” – mondta György bizakodva a jövőben.
Ennek ellenére mostanában mégsem ment neki úgy a játék, ahogy akarta. Az I. Magyar Match Play Bajnokságon elért 26. helye nem mondható rossznak, és Györgynek is igazából csak a formaingadozással vannak nézeteltérései.
„A golf olyan, mint a hullámvasút. Ez egy igazán genya sport” – mondja György nevetve. „Sosem tudod azt mondani, hogy jó formában vagy. Egyik nap jól játszol, másnap meg rosszul, aztán harmadnap megint jól. Sok sportot kipróbáltam már, mentem már például squash versenyre, és mindig éreztem hogy jól megy a játék, és most jól fogok játszani, vagy épp azt hogy most nem megy és kész. A golfban ilyen sosincs. Mindig az ötödik, hatodik lyuknál érzek rá, hogy aznap hogy megy. Ha ott hibázok, akkor rossz napom van, ha ott jól megy, akkor éppen egy kedvező napot fogtam ki. Pedig már mindent kipróbáltam. Volt hogy verseny előtt 3 órával már kint voltam a rangen gyakorolni, volt amikor éppen a teetime-ra estem be. Mindkettőnél produkáltam már eredményes, és piszok gyenge játékot is. Lehet a nagy világsztároknak megy a formaidőzítés, de nekem lehetetlennek tűnik” – panaszkodott György, aki ugyanakkor biztos benne, nem edzésmódszereivel van a baj.
„Nem szoktam fitneszterembe járni, súlyzózni, vagy futni. Az nekem nem megy. Nekem kell egy labda, amit ütök, rúgok, vagy dobok, és főleg kell valaki, aki ellen versenyzek. A súlyzó, vagy a futópad nem igazi ellenfél” – mondta György.
Az interjú vége felé visszatértünk Pakisztánba. Legalábbis képzeletben. Koller urat az ottani emberekről kérdeztük. „A kinti emberek nagyon jó fejek, és barátságosak. Nagyon nagy a különbség az alsó, és a felső rétegek között. A szegényebbek olvasni sem tudnak, de akikkel külföldiként találkozni lehet, azok nagyon ott vannak a szeren. Dolgosak, és fifikásak. Nem azt nézik, hogy hol lehet simliskedni, hanem tényleg szorgalmasak, és tisztességesek. Jó tapasztalataim vannak” – zárta rövidre a kinti helyzet értékelését Koller György.
Koller odakint egyébként az ottani Telenor műszaki vezérigazgatójaként tevékenykedik kiutazása óta. Munkájához, és persze golfos törekvéseihez ezúton is szeretnénk neki sok sikert kívánni.
