Ismét egy lépéssel előrébb került Luke Donald saját céljához, vagyis, hogy megszerezze karrierje első major címét. Legalábbis, az angol úgy vélekedik, hogy ezek a győzelmek mind apró magabiztosságot adó morzsák, amelyek egy egésszé összeállva képesek majd azt a lökést megadni a golfozónak, amelynek csúcspontja egy major titulus lesz majd.
Már nem kell sokat várni, lassacskán megérkezik az első major győzelem, és akkor lesz ám a nagy ünneplés. Valahogyan így gondolkodhat Luke Donald, aki elmondása szerint egyre magabiztosabb, és egyre inkább érzi a jó formáját, amelynek tegnap kézzel fogható jelét is adta. Egy nagyszerű verseny után nem maradt más hátra, mint hogy maga az érintett meséljen az idei BMW PGA Championshipen átélt élményeiről, valamint a címvédés fontosságáról:
„Az, hogy idejöttem, megvédtem a címemet és visszavettem a világelsőséget nagyon kellemes számomra. Játék közben megpróbáltam lehajtani a fejemet és csakis az ütésekre koncentrálni. Az egész hét során jók voltak a swingjeim és a puttok is mentek. Egy kicsit azért meg kellett nyugodnom, mivel ez egy nagy és nehéz hét volt, és való igaz, éreztem némi nyomást magamon.
Nagyon elégedett vagyok a játékommal. Ez az eredmény azt jelenti, hogy a dolgok jó irányba haladnak, és a kemény munka kifizetődik, és nem mellékesen, egy nagyon jó csapattal vagyok körülvéve. A listámon a következő természetesen egy major lenne. Úgy érzem, hogy egyre közelebb kerülök hozzá. Minden egyes alkalommal, amikor nyerek, egy lépéssel közelebb kerülök ehhez a célhoz, és ezek mind önbizalmat adnak nekem. Ezek a győzelmek jelentik a zálogát annak a magabiztosságnak, amivel egy major versenyre készülnöm kell. Az évben még három major torna van hátra, és természetesen az a következő célom, hogy a „nagyok” közül egyet megkaparintsak.”
Egész héten jól teljesítettem, de a mai nap volt a legnehezebb, a nyomás miatt, és, hogy még soha nem tudtam megvédeni egy címemet sem. Nagyon jól tudtam, hogy hibátlanul kell majd játszanom, és szerencsére mindez sikerült. Nagyon jó volt olyan játékosokkal együtt sétálnom a hátsó 9-en mint Justin Rose és Paul Lawrie, és természetesen sokkal jobban élveztem ezt a sétát a tavalyinál, mivel most négyütéses előnyöm volt.
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen nagyszerű családom van, hogy itt lehetnek velem, és megoszthatom velük ezt a győzelmet és ezt az érzést. Csodálatos lányaim vannak, és nem kérdés, hogy egy nagyon szerencsés fickó vagyok.
