Tiszta tudattal

Kaliforniában nem volt egyszerű a játék. A szombati nap kicsit Armageddon jellege mondhatni rányomta a bélyegét a versenyre, de voltak szép számmal olyanok is, akik fittyet hánytak az időjárásra, az előző napi eseményekre, és nem törődtek a körülményekkel. Valójában minden játékos igyekezett ezt a vonalat képviselni, de nem mindenkinek sikerült.

Kaliforniában nem volt egyszerű a játék. A szombati nap kicsit Armageddon jellege mondhatni rányomta a bélyegét a versenyre, de voltak szép számmal olyanok is, akik fittyet hánytak az időjárásra, az előző napi eseményekre, és nem törődtek a körülményekkel. Valójában minden játékos igyekezett ezt a vonalat képviselni, de nem mindenkinek sikerült.

Az idei Humana Challenge nem várt meglepetései ellenére a játékosoknak sikerült befejezniük saját köreiket vasárnap, amiben azért sokan kételkedtek. Nem voltak biztosak ugyanis abban, hogy a hét utolsó napján mindenre jut még elég idő, hiszen a sötétség fenyegető árnyai már kezdtek előtérbe kerülni. Végül mindenki tudott élni a lehetőséggel, és tudásához mérten igyekezett magából kihozni a legtöbbet.
Karrierjének ötödik PGA Tour győzelmét zsebelte be tegnap Mark Wilson, akinek sikerült megtartania vezető pozícióját, és a 18-as szakaszon még egy birdie-re is futotta az erejéből, amivel végleg pontot tett az i-re. Nagyszerű játékkal végül -24-en zárt, amely egyben kétütéses előnyt jelentett az őt követő játékossal szemben. Az amerikai így kommentálta az eseményeket: „Robert és én oda-vissza vezettünk, és mi ezt nagyon élveztük. Aztán a 18-as szakasz következett, és én nem akartam megadni neki az esélyt, hogy azzal a puttal beérjen engem. Összességében ezért játszottunk. Azt akarod, hogy valaki nyerje meg, nem feltétlenül azt, hogy veszítse el.”

Wilson minden bizonnyal arra a párharcra gondolt, ami közte és honfitársa, Robert Garrigus között zajlott, amelynek a kimenetele korántsem volt egyértelmű. Sokáig úgy tűnt, hogy bármelyikük kikerülhet győztesként, de végül Wilson maradt a nyugodtabb, Garrigusnak pedig a második hellyel kellett most megelégednie. Garrigus volt egyébként az, aki a torna utáni interjúban elmondta, hogy őt leginkább a közeledő sötétség zavarta, amelynek következtében voltak olyan pillanatok, amikor valóban alaposan ki kellett nyitnia a szemét, hogy egyáltalán felmérhesse a távolságokat.

A második helyet kaparintotta meg még a szintén amerikai Johnson Wagner, aki nem is olyan régen egy kupával térhetett haza családjához, ugyanis nagyszerű játékkal tudott nyerni a Sony Open-en. Most azonban csak a második helyig jutott, de messze még az idény vége. A három muskétás utolsó tagja John Mallinger, aki az egész verseny alatt kiváló teljesítményt produkált. Az utolsó napon 66-ot játszott, ami elég volt a dobogós helyezéshez.

A győztes Wilson kiemelte továbbá azt is, hogy az egyetlen dolog, ami a fejében járt, az a novemberi-decemberi fordulat. Ennek következtében a golf iránti tiszta tudattal lépett pályára a versenyek alkalmával, amely nagyban hozzásegítette őt tisztes szerepléséhez. Igyekezett a pozitív dolgokra koncentrálni, és valóban arra fókuszálni, amit csinál.


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés