Johnson Wagner nagyon keményen készült a téli szünetben, és minden erejét megfeszítve azt tűzte ki célul, hogy még az év elején bezsebel egy elsőséget. Mindezzel barátai előtt is hencegett, nem hiába. Az amerikai nem várt sokat a győzelemmel, ráadásul egy rendkívül szép helyen emelhette magasba a kupát, ahová biztosan sűrűn visszajár majd. A Sony Open-en elért eredményével pedig egy fontos meghívást is megkapott.
Már a szombati napot követően is ízlelgettük a kérdést, hogy az akkor két ütéssel az élen álló Jeff Maggert és Matt Every mennyire lesznek képesek tartani magukat, és mennyiben fog a nyomás rátelepedni a teljesítményükre. Nos, úgy tűnik, nem bírták már cérnával, és míg előbbi 74-et játszott a zárónapon, Every 72-t. A reményük tehát elszállt, már elég korán a nap eseményeit nézve, de ez egy jó lecke volt. Nincs biztos győzelem, főleg nem Hawaiin. Every egyébként borzasztóan kezdte meg a vasárnapi kört: az első 9-en beütött 3 bogey-t és egy dupla bogey-t is. Ugyan, a fordulót követően konszolidálódott a játéka valamelyest, de már vajmi kevés esélye volt a győzelemre. Maggert az utolsó napon a par teljesítményen túl csak bogey-ra volt képes, ami szintén megpecsételte a sorsát.
Nem úgy a 31 éves Johnson Wagnernek, aki ledolgozta hátrányát a zárónapon, majd az élre állt, és ezt a pozíciót már nem is engedte ki a kezéből. Az amerikainak minden esélye megvolt, hogy nyerjen az idei Sony Openen, hiszen mindössze csak kétütéses hátránya volt az élen állókkal szemben. Wagner pedig gondolt egyet, és kihasználta ezt a lehetőséget úgy, hogy még előnyt is tudjon kovácsolni belőle. Ugyan az első 9-en két bogey is becsúszott, de a forduló után már ment minden, mint a karikacsapás. Végül 67-et írhatott fel magának az amerikai, ami összességében egy -13-as végeredményhez járult hozzá.
Érdekesség, hogy Wagner ezzel az elsőségével megszerezte élete harmadik PGA Tour címét is, és ez egyúttal egyenes ági bejutást is jelent az áprilisban kezdődő Mastersre. Kell ennél jobb hétvége? És az ember még el is nézi neki azt bajuszt, ha ilyen teljesítményre képes. Így tehát, Steve Stricker után ő is a nyakába akaszthatta a színpompás virágfüzért, amit valóban csak a legjobbak használhatnak ékszerként.
Nagy örömre azonban volt oka a torna második helyezettjének is, nevezetesen Scott Pettersson-nak, aki megszerezte élete első top 10-es PGA helyezését, már, mint amerikai állampolgár. Apró örömök az életben. A svéd egyébként nem játszott rosszul a Waialae pályáján, és az utolsó napon is képes hozni a formáját. Az elején még nem volt minden túl rózsás, de aztán a forduló után záporoztak a birdie-k. Végeredményben -11-zel zárt, ami egy nagyon jó kezdésnek fogható fel.
De muszáj kiemelnünk a többi második helyezettet is, akik szintén igyekeztek megtenni mindent a siker érdekében. Ebbe a klubba kizárólag amerikaiak nyertek tagságot: Sean O’Hair, Harrison Frazar és Charles Howell III. Ez egy valóban nagy lökést adhat számukra is, ahogyan a tavalyi Major-győztes, Keegan Bradley-nek is, aki ugyan -8-cal zárta a tornát, de rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményt produkált. Pihenni nincsen nagyon idő, hiszen 19-én kezdődik az újabb megmérettetés La Quintában (Kalifornia).
