Az elmúlt év Tiger számára is meghozta a sikert, ugyanis már márciusban jól szerepelt a Tavistoc Cup-on, majd a 2011-es Mastersen is remek teljesítménnyel rukkolt elő, de a hab a tortán decemberi Chevron World Challenge torna volt, ahol végül ő emelhette magasba a győztesnek járó kupát. A korábbi világelső rendkívül összeszedetten játszott, amiért valóban jár az elismerés. A múlt év utolsó napján egy exkluzív interjú keretében mesélt Tiger a feltörekvő fiatal generációról, a Mastersről, valamint családjáról is.  

Mindig is nagy figyelmet fordítottál a Majorokra. Már van is 14 a zsákban. Mekkora késztetést érzel még arra, hogy megdöntsed Jack 18-as rekordját?

Nos, nem próbálom megdönteni ezt a számot, az biztos. Igyekszem viszont eljutni odáig, de ez időbe telik. Jack-nek 20 évébe telt, hogy eljusson oda, ahol most tart… jó, hogy ismét kint voltam a pályán, de még mindig szükségem van arra, hogy fejlődjek, és sokkal hatékonyabban csináljam a dolgaimat, ami végeredményben számomra rengeteg lehetőséget is ad.

Most, muszáj, hogy beszéljünk azokról a fiatalokról, akik a Tiger éra alatt nőttek fel, lettek profik, és akik már ama bizonyos elit klubba tartoznak. Például Rory McIlroy, Ryo Ishikawa, Rickie Fowler. És természetesen, itt van nekünk Koreából Noh Seung Yul is. Mit látsz ezekben a fiatal játékosban, a fiatalabb generációban?

Azt kell mondjam, hogy ez a fiatalokból álló csoport alapvetően sokkal hosszabban üt. Sokkal messzebbre ütik el a labdát, mint amihez én hozzászoktam, de még a közvetlenül előttem levő generációnak is szokatlan. Vannak néhányan, mint Jim Furyk, vagy Justin Leonard, akik inkább röviden ütnek, de teljes mértékben elérik a céljukat.  

Az összes ilyen fiatal rendkívül hosszan üti meg a labdát. Néhányuk ugyan „megdolgozza” a játékszert, de sokan valóban csak kilövik a pályára. Ez egy másik játék. Ezek a fickók már nem manőverezik úgy a labdát, ahogyan korábban. A labda így nem mozog annyira. Szóval, a mozdulat ma már nem szükségképpen forma, mindinkább a röppálya változtatása. Néhányan megpróbálnak másképpen ütni, mások nem. Nagyon érdekes lesz megfigyelni, hogy ezek a fiatalok hogyan élik ezt meg, és hogyan fognak reagálni rá. 

A Masters mindenképpen a prioritások közé tartozik, ahol a múlt évben egy nagyszerű szereplést mutattál be. Hogyan csináltad, hogy javítottál a játékodon, és úgy játszottál, ahogy?

Az az igazság, hogy a mai napig nem tudom, hogyan csináltam. Azt hiszem, az mindenképpen segített, hogy egy olyan pályán játszottam, amit ismerek. Tudom, hogyan kell megjátszani. Tudom, hova kell tennem a labdát, ismerem az összes zászlót. Ismerem a dörgést. És ez nagyon sokat segített.

Gondolkodtál már azon, úgy értem, analizáltad már azt, hogy valójában hogyan sikerült arra az egy hétre így összekapnod a játékodat?

Igen, az nehéz volt. Nagyon nehéz, mivel se fizikailag, se mentálisan nem voltam eléggé felkészülve a versenyre, de ahogyan mondtam, egy olyan pályára tértem vissza, ahol sikereim voltak, és tudtam, hogyan kell ott játszani.

És amikor a gyerekekről esik szó, akkor teljesen át tudom érezni a helyzeted: egy négy éves, és egy két éves, egy lány, és egy fiú. Rengeteg figyelmet igényelnek. Hogyan tudod összehangolni a versenyekre való készülést akkor, amikor otthon vagy velük?

Minden róluk szól! Mindegy mit akarnak éppen csinálni, megcsináljuk. Természetesen, amikor nincsenek velem, akkor kicsit többet tudok gyakorolni, de amikor nálam vannak, akkor 100%-ig minden róluk szól

És miket szoktak csinálni? Szoktak például golfozni?

Charlie egy kicsit szeret játszani, de Sam más. Ő sokkal kreatívabb, művészibb, szóval, két teljesen eltérő emberkéről beszélhetünk. 

Nyilván nagyon szeretsz velük sok időt tölteni.

Abszolút! Ez a világ legjobb dolga! Komolyan!

Úgy értem, hogy számodra sokkal fontosabb, hogy jó apa legyél, mint hogy Major címeket szerezz.

Abszolút így van. A gyerekekkel való törődés sokkal értékesebb dolog, mint bármi más. Azzal, hogy körülöttük lehetek, hogy velük lehetek, segíthetek nekik felnőni… megoszthatom velük az élményeimet… ez egy nagyon különleges dolog!