Nem lehet kérdés, hogy ha egy sportoló valódi sikert akar elérni a saját sportágában, akkor az adott ág nyújtotta feltételekkel, buktatókkal mind tisztában kell lennie. A mérkőzés előtt mindenképpen fel kell készülnünk a váratlan helyzetekre, rendelkeznünk kell kidolgozott forgatókönyvvel a játékunkat illetően, amely szintén a siker egyik kulcsát jelentheti.
Egy alapvető, és nagyon fontos kérdést igenis fel kell tennie magának egy golfozónak, mégpedig azt, hogy rendelkezik-e megfelelő játéktervvel? Elementáris problémakörről van szó, amely területet érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni. Olyan kérdéseket kell feszegetni, mint például, hogy tisztában van-e a játékos azzal, hogy milyen ütőket akar majd használni, milyen ütésformákat akar majd megvalósítani a green-en?
Függetlenül attól, hogy a játékos profi vagy amatőr, rendelkeznie kell egy komoly versenyzői attitűddel és egészséges harci szellemmel, amely merev határozottsághoz hozzátartozik, hogy konkrét forgatókönyvvel kell nekiindulni egy versenynek. Az alábbiakban néhány olyan alapvető irányelvet mutatunk be, amelyek mind hozzájárulhatnak a minél sikeresebb eredmény eléréséhez.
Ez a te terved! Jó előre el kell tudnia dönteni egy játékosnak, hogy milyen játékot akar majd megvalósítani a pályán. Nem lehet rögtönzésekbe menekülni, és átgondolatlan, hirtelen elhatározásokból építkezni, mivel ezek az akciók csakis negatívan sülhetnek el. Nem szabad, hogy mások túlságosan nagy befolyással legyenek a golfozó előzetes terveire, és nem ajánlatos olyan megoldásokat, ütéseket bevállalni, amelyekben a játékos nem érzi magát kényelmesen. Attól még, hogy egyesek szerint a driverrrel kellene megütnie a játékosnak azt a bizonyos par 4-es szakaszt, vagy egy adott helyzetben mindenképpen 2 ütésből kellene teljesíteni valamely lyukat, az még nem jelenti azt, hogy a „jó tanácsokat” készpénznek kell venni.
Vállaljuk a rizikót! Ha a golfozó olyan ütéseket választ, amelyekben maximális biztonságot érez, az nem a gyengeség jele. A biztonság nagyon is fontos szegmense a játéktervnek, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy olykor a játékos nem viselkedhet kicsit agresszívabban a pályán. Ezt a döntéshozatali eljárást nevezhetjük az „50%-os szabálynak”, amelynek az a lényege, amikor a golfozó eldönti, hogy milyen ütést fog elvégezni, akkor mindenképpen egy olyan megoldási formát kell választani, amely minimum 50%-os biztos célba érési rátával rendelkezik. Tény, hogy az olyan ütések mellett, amelyek ennél alacsonyabb százalékkal rendelkeznek, azokat egy játékos nem sűrűn vállalja be. Vannak olyan „hősi ütések”, amelyeknek a megvalósulási esélye rendkívül csekély, de az általában agresszív golfozók gyakran vállalnak be ilyen ütéseket. Ha sikerül, akkor mindenki elismerően nyilatkozik a játékos bátorságát illetően, de az esetek többségében nem ilyen pozitív a kimenetel, és a profik a túl nagy rizikó miatt inkább kihátrálnak az ilyen megoldások elől.
A golfozók egy bizonyos része azok közé tartozik, akik rendszerint olyan ütések mellett teszik le a voksaikat, amely 80-90%-ban bizonyulnak biztosnak. Ők rendszerint biztonsági eljárásokat alkalmaznak, amelynek hátterében vagy a biztos győzelem kívánalma áll, vagy pedig egy kicsit előzékeny, félénkebb, visszahúzódóbb játékstílus. Összességében azt mondhatjuk, hogy a golfozónak mindig a legnagyobb biztonságot jelentő döntéseket kell meghoznia a pályán anélkül, hogy túl védekező-, vagy túl támadó szellemiségű lenne.
A játékterv szerves részét kell képeznie a hibázás belekalkulálásának, amely természetes velejárója a játéknak, függetlenül attól, hogy profiról vagy amatőrről van szó. A mentális rutinjáték alkalmával azonban ki kell iktatni a hibázás és rontás lehetőségének opcióját, mivel az ütések begyakorlásánál csak a labda és a cél számít, a többit mind szigorúan ki kell zárni. Természetesen, a játékterv kialakításakor nagy hangsúlyt kell fektetni a pálya kondícióinak és jellemzőinek a felírására, amely adatokat tudatosan fel kell tudni eleveníteni adott esetben, mivel mindenképpen előnyt jelent a pálya precíz és pontos ismerete.
