Azon a bizonyos péntek estén - a 2007-es US Open második fordulója után - Villegast felhívta édesanyja, Luz Marina, és örömmel mondta a telefonba: „Sikerült, megcsináltad!” „Most viccelsz velem?” - hangzott a válasz. „Én nyerni akarok, nem azért jöttem, hogy a huszadik legyek!” A kolumbiai fiú azóta már több ízben is nyerni tudott, és izmos külsejével, elegánsan kihívó öltözékével mindig felhívja magára a figyelmet.

Minden csütörtökön elölről kezdődik minden, nem számít, milyen eredményt értél el múltkor. – kezdi Camilo.

Ezt értem, de mégis megkérdezem, pl. a Honda Open megnyerése után a következő csütörtökön nem érzed máshogy magad?
De igen, és mégsem. Nem, mert ugyanúgy tovább kell dolgoznom. Ugyanúgy kell gyakorolnom, ugyanúgy meg kell próbálnom kontrollálni az érzelmeimet. Ugyanakkor a válaszom igen, mert az a kis félelem nincs bennem tovább, vagy biztosan sokkal kisebb. Na jó, egy pici mindig van, ez kétségtelen, de már nem akkora. Ezt úgy értem, hogy mielőtt megnyernél egy versenyt, akkor is érzed, hogy jó vagy, de még nem sikerült, még nem értél oda. És ha a győzelem közelébe kerülsz, kérdezgeted magad: mikor történik meg már végre? De ha csak a közelében vagy, és mégsem tudsz győzni, hát felmerül: képes vagyok rá egyáltalán? Ez akkor is így van, ha tudod, hogy meg tudod csinálni. Amikor aztán végre megtörténik, egyszerűbbé válik minden: ha múltkor sikerült, miért ne tudnám megcsinálni ismét? Ebből a szempontból a válaszom igen, egy kicsit változik az érzés.

Hogyan hat rád a fokozott elvárás?
Nem tudom kontrollálni az újságokat, miket írnak, nem tudom befolyásolni, hogy az ellenfeleim mit csinálnak. Csak a saját dolgaimra vagyok hatással, hogy milyen a hozzáállásom, milyen keményen dolgozom, és mennyi időt fektetek a munkába. Ezért ezekre a dolgokra koncentrálok különösen, és csak saját magammal foglalkozok.

Hazádban, Kolumbiában valamiféle nemzeti hősnek számítasz, ezt hogyan viseled, illetve ki tudod-e zárni?
Erről az a véleményem, hogy az elvárásnak van egy bizonyos foka a hazám és az emberek részéről, de ez inkább társadalmi szintű. Nem kérdés, hogy minél jobban kell képviselnem a hazámat, úgy kell bánnom az emberekkel, ahogy szeretném, ha velem bánnának – egyfajta példakép vagyok. A golf szempontjából nincs nehéz dolgom, továbbra is keményen kell, hogy dolgozzak, hogy a céljaimat elérjem. Ha sikerül, minden rendben. De elismerem, nagy a felelősségem, mikor arról esik szó, hogy az országom számára is jó imázst teremtsek.

Az előbbiekre visszatérve: nehéz dolog megtanulni, hogy csak magaddal foglalkozz?
Igen, a tanulás nagyon fontos. Évről-évre tanulunk, a tapasztalat rengeteget számít ebben a játékban. Amikor az ember 19-20 éves, nem nagyon hiszi ezt el. De most, hogy közeledek a harminchoz, és több éve játszom a Tour-on, észreveszem, hogy a tapasztalat mennyit számít. Egyre jobban ismerem a pályákat, alkalmazkodom ahhoz az életstílushoz, amelyet élek, a körülöttem élő emberekhez, és hogy hogyan legyek önmagam. Ugyanakkor megtanultam azt is, hogy másokat nem befolyásolhatok, így jobban tudok magamra összpontosítani.

Mi változott meg az utóbbi években?
Többször is tudtam győzni, a csekkek is hirtelen nagyobbak lettek. De a viccet félretéve, értem a kérdést. Nem sok dolog változott, de a gurításaim egyre jobban sikerülnek, és ennek következtében nőtt az önbizalmam is. Minden összetevő hatással van egymásra. Több labdát gurítasz be, ezért nő az önbizalmad. Hirtelen nem lesz akkora nyomás rajtad egy-egy ütés előtt, ezért jobban tudod megütni a labdát, és így fejlődik minden, jönnek a győzelmek is.

Mindig ilyen módon nézted a greeneket?
2005-ben kezdődött, amikor egy 4-5 méteres gurítást lehasalva néztem meg, és sikerült. Pár lyukkal később megint ez történt, a gurítás ismét bement, azóta olvasom így a greeneket.

Említetted a növekvő tapasztalatot, de előtte már több szinten tudtál győzni. Nehéz volt a Tour-on kivárni az áttörést?
Nem mondom, hogy álmatlan éjszakáim voltak, de úgy a 2008-as év közepén mondtam Gio Valianté-nak, akivel dolgoztam, hogy úgy unom már, hogy ezek a fiatal srácok mindenhol nyernek. Nem rosszindulatból mondtam. Tudod mit, tenni kellene valamit. Ezek egyre csak nyernek és nyernek, úgy éreztem, most én következem. Fenékbe billentettem magam, azt mondtam, na rajta! És jött egy putt itt, egy ott, vele pedig az önbizalom. Különös érzés volt az első győzelem a PGA Tour-on.

Mindenki tudja, hogy a pályán kívül is rengeteget dolgozol. Mi a programod?
Nem ülhetek a karosszékben. Nem tudom, az nem én lennék. Korán ébredek, ha itthon vagyok is, 6 óra körül felkelek. Imádok biciklizni. De ne is erről beszéljünk, hanem arról, hogy az elvégzett munka következtében jobb ember és jobb golfozó leszek, ezért imádom, amit csinálok. Élvezem a kerékpárt, élvezem az edzőtermet, élvezem a gyakorlatokat. Ugyanakkor tetszik a társasági élet, szívesen töltök időt a barátaimmal és a családommal is. Nem vagyok valami nagy tévénéző, inkább aktívan csinálok valamit.

Mennyi időt töltesz naponta az edzőteremben?
Ó, ez változó. Nem vagyok megőrülve, nem mondom, hogy ezt meg ezt meg kell csinálnom. Megvan a saját kis edzéstervem, ez hetente változik, és azt rendszeresen elvégzem. Igen, a rendszerességen van a hangsúly, 4-5-ször megyek hetente.

Van valami rossz szokásod, kisebb bűnöd?
Ezekről nem beszélek (nevet).

Csokoládé, ilyesmi?
Szeretem az édességet, a desszerteket. Sokat eszem. Az emberek azt hiszik, hogy nem eszem. Megpróbálok egészségesen táplálkozni, de sokat eszem. Az édességek körbevesznek, de megpróbálom csak a felét megenni. Úgy tűnik, ez bevált a számomra.

Mit jelent számodra a „kemény munka”? Mit értesz ez alatt? Jó páran eltöltenek 10 órát is a range-en, de ez sem segít…
A nehéz munka nem azt az időt jelenti, amit belé fektetsz. Azon múlik, mennyire vagy elkötelezett, és hogy a munkából mennyit profitálsz. Így tudom leginkább megfogalmazni. Ha kimegyek egy órát dolgozni, mennyi pozitívumot tudok abból kihozni, vagy ha tizet töltök a range-en, mit tudok abból kihozni. Különbözőek vagyunk. És ezen a területen is sokat tanultam. Sokkal többet gyakoroltam 2006-ban, amikor a Tourra kerültem, mint most.

Időben?
Igen, az idő hosszát tekintve, de nem feltétlenül keményebben. Egy csomó időt elvesztegettem, és rossz dolgokat is gyakoroltam. Mára megtanultam, mit kell csinálnom a pályán és a range-en, hogyan kell fölkészülnöm. Ez is gyakorlattá válik. Megtanulod megérteni magad, látod, mi válik hasznodra.

Ki a swing-edződ?
Kevin Smeltz. Nem vagyok nagyon gépies, évente két-három alkalommal találkozunk. Ilyenkor azt mondom, Kev, mondj valami apró dolgot, amitől egy picivel jobb leszek. Akkor azt gyakorlom hat hónapig, majd visszamegyek, és felteszem ugyanazt a kérdést.

Mit kell gyakorolnod?
Ez egy őrült játék. Amikor úgy érzed, megvan, jön és megharap. Jön, beléd mar, meg kell próbálnod úrrá lenni rajta. Mindig lehet egy picit javítani, csak keményen kell dolgozni.

Figyeled a statisztikákat?
Nem igazán, de szerencsére a puttom jelentősen javult. A százvalahányadik helyről jöttem föl, és már az első 20 között jártam. A gurítás egy kőkemény dolog, minél jobban akarod, annál nehezebben megy. Amikor felszabadulsz, amikor tiszta a fejed, akkor a gurításod egyszerre szép, folyamatos lesz, és nem jönnek másodlagos gondolataid. Úgy értem, ha van egy egy-másfél méteres gurításod, és az gondolatban bemegy, akkor bemegy a gurításod is. De ha gondolatban elbizonytalanodsz, nem fog sikerülni a végrehajtás sem.

Láttam, hogy szélben a labdáid úgy 3 méterre a föld fölött szállnak. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor drasztikusan megváltozik a játékod?
A külső elemek nagyon nehézzé tehetik a játékot, van olyan helyzet, hogy öt különböző megoldásból választhatsz. Szükség van a kreativitásra, de egyszer csak el kell dönteni, melyik ütést választod. Néha ez nehéz is, ilyenkor kell határozottnak lenned. Kigondolsz valamit, hiszel benne, kiválasztod a célt, és már csak jól kell végrehajtanod az ütést.

Gondolod, hogy egyszer a világ legjobbja lehetsz?
Mindent megteszek azért, hogy folyamatosan javuljon a játékom, és ha ez egyszer megtörténik, nagyon-nagyon boldog leszek. De itt van Tiger, aki hosszú ideje az első számú játékos. Ha ő visszajön, és folyamatosan egészséges lesz, továbbra is nyerni fog, megőrzi majd a pozícióját. Majdnem dupla annyi pontja van a világranglistán, mint az őt követőknek. (Ez azóta jelentősen csökkent. – a szerk.) Ezért ez egy nehéz dolog, de az életben minden lehetséges. Sosem tudod, mi fog történni valakivel, de azt sem tudhatod, mit hoz a sors a számodra. Lehet, hogy egyszer csak bekattan valami, és sorban kezded el nyerni a versenyeket. Erre a kérdésre nem így gondolok. Nem azt nézem, hogy hűha, így meg úgy világelső lehetek. Ez egy folyamat. Egy átlagos játékos voltam, aztán fejlődtem 2007-ben, 2008-ban, jobb lettem 2009-ben is. Most már a hetedik helyen vagyok (most éppen a 13-dik… - a szerk.), és ha ez így megy tovább, még feljebb is jutok. Nyerni nagyon jó érzés, mindannyian azért vagyunk itt, hogy győzzünk. Csak ez számít, a győzelem, az kerül be a könyvekbe. Mindenki elfelejti azokat, akik csak másodikak lettek, ezért a legtöbben nem elégszenek meg a második hellyel sem. Számomra most a Major verseny megnyerése következik, az igazi történelem ott íródik. Ezért aztán ezekre a nagy versenyekre készülök, és hiszem, hogy hamarosan megnyerek egyet.